Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Irodalom-kritika - Farkas István: Szomorú napok
Irodalom-kritika Sarlót, vagy valóban mélyreható kérdések választják el tőle??? Mert erre a könyv nem ad feleletet. De azt a látszatot kelti, mintha Szalatnai ma is mindenben megegyezne a Sarlóval, csupán taktikai hibájának tartja, hogy idő előtt a kommunista párt mellé állt. Ez az álláspontunk a felelősségteljes publicistával szemben. Más a helyzet, ha számba vesszük, hogy Szalatnai alapjában véve lirai természet, amivel mindig bizonyos pártatlan schőngeistizmus jár. De Szalatnainak tudnia kell, hogy a világ legnagyobb schőngeistja, Schiller, alapjában desilluzionált forradalmár volt. S hogy Romain Rolland esete óta nem hihetünk többé a schőngeistizmusban. Ez a tipus a történelem forduló pontjaiban mindig kihull. ZAPF LÁSZLÓ SZOMORÚ NAPOK (Sass János lévai parasztköltő versei.) Vasárnap reggel virágot szed a mezőn és délelőtt beállítja idegen szobákba. A virágok mosolyognak és Sass János a virágszemekből kicsorduló édességet lopja. Egyszerű, nem iskolában termett szive minden melegével ápolja ezt a mező szivében tér mett mézet és versekké faragja. Nem kiáltó, vészes akarásokkal telitett modern költő, akinek szimbólikus lírája már együtt halad a technika egyenesével, hanem fiatalos, falusias, családias hangulatú verssorokat iró lelkes, jó ember. A jó ember jő lelke tükrözik e kis könyvből a sok testvérnek érzett embertárs felé. Mi sok faragást átélt, betürágó emberek megilletődve állunk meg az egyszerű költőtárs előtt, akinek Gyónását érdemes megismernünk: Rossz vagyok, Uram, nincs bennem alázat, bár szivemben a jóság óceánját hordom. Elhagyott éjeken kik társtalan futnak, Didergő lelkűkre a szivemet bontom. Rossz vagyok, Uram, a lelkem is tépett, Dacos, szép hitemet már elcsatáztam. Jogomért megtörve sírni nem tudok, — Mondd, Uram, az életem hol hibáztam ? Ebben a gyónásban van benne egy nagyszívű ember álomvilágot élő költészete. Azért adja, hogy gyönyörűséget okozzon. Mi átveszszük és Tinódi Lantos Sebestyénre gondolunk, akinek rigmusait régi udvarházakban felfigyelve olvasgatták. Hogy Sass János nem falbontó, nagy jövőt Ígérő költő, azt maga is tudja. De műkedvelésében is közel fog jutni ahhoz a Bartalishoz, akinek erdei harangszavát már egy új, havasok alatt rekedt magyar nemzedék szivelelke kongatja. FARKAS ISI VAN
