Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Művészet-kritika - Spielberger Leó: A film uj utjai
Művészet-kritika hihetetlent, fantasztikusai, elérhetetlent az emberi fantázia produkálni tud, azt a felvevőgép elé kell vinni. El kell szédíteni a mindennapi életben vergődő embert egy ismeretlen világgal, ahol csupa gazdag, erős, hatalmas férfi él, ahol a legszebb nők pompáznak, ahol szegény lányok egy szemrebbenés alatt mennek férjhez, milliomosokhoz, ahol iparkirályok lányai csak úgy érzik magukat boldognak, ha szegény, de szép férfiak feleségei lehetnek, ahol jólét, öröm és boldogság tobzódik, ahol bűn szegénynek lenni, ahol minden másképen történik, mint az igazi életben. Meg kell adni: mindezt tökéletesen csinálták meg. Valóságos filmpszihózis keletkezett, az emberek úgy jártak a mozikba, mint az ópiumszivók a barlangokba. Felejteni mentek a lepedő elé, ahol egy tündéri, titokzatos világ tárult eléjük. így lett a moziból : narkózis, amire az embereknek mindig szükségük van, hogy a lét érzését elviselni tudják. 4. Mit tett ezzel szemben az uj film, például az orosz? Az oroszok minden eszközt az eszme szolgálatába állítanak. Természetes volt, hogy a rendkívüli tömeghatások elérésére kiválóan alkalmas filmet nem hagyhatták ki az eszme kiszolgálói közül. Besorozták a filmet a propagandaeszközök arzenáljába és a filmből plakát lett, a vásznon vezércikkek keltek életre, a film szereplői politikai és szociális kijelentéseket tettek és mig az európai vagy amerikai filmben, a döntő pillanatban a főhős igy szólt: — Marietta, ha nem leszel az enyém, meghalok érted, — addig a szovjetfilmben igy beszélt a főhős : — Közéig a jövő, az eszme diadalmaskodni fog ! Itt tért el az orosz film az európai és amerikai filmtől és most az a kérdés: művészi szempontból nézve, melyik az igazi ? 5. Ennek a kérdésnek a feltevése végeredményben nem is volna fontos, ha a filmmel szemben ugyanolyan álláspontra helyezkednénk, mint a művészet többi ágaival. A filmet azonban ki kell kapcsolnunk a művészetek köréből, mert hogy a filmet művészetnek tekintsük, arra vonatkozólag csak szintéziseink vannak. Talán az európai — amerikai — orosz film szintézise adná meg az abszolút művészi filmet, amelyben a színészek játéka, díszletek, kép — (és hang) — technika, tartalom, hit, szándék, tendencia vegyülne egybe művészi filmmé. így mindegyik külön-külön: torzó. Az egyik magáért a filmért van, a „technikai lehetőségek“ kihasználásáért, a másik a narkózisért, a harmadik a propagandáért. 6. A film uj utjai azonban már kezdenek előttünk feltárulni. Pudowkin, Ozzep, Przebeonskaja után René Clair, Pabst már ráléptek az uj útra, mely a filmben a tiszta művészetet akarja meghonosítani, amellett nem akar más, több, vagy
