Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Művészet-kritika - Spielberger Leó: A film uj utjai
Művészet-kritika ke végtelen távlatokból nézi a valóságot. Az eszme birodalmából az élet kicsinyes dolgai naivokká válnak s csak mosoly illeti őket. Valóság ? Igen, festi a valóságot is, illetve azt átformálja s eredeti egyéni meglátásával szövi át. S ez művészetének legjellegzetesebb vonása: a legeredetibb egyéni látás. A vonal eszközzé válik, a kifejezés eszközévé, ugyanúgy a tus, kréta, szén és tempera is. De mesteri módon tud velük bánni. Virtuóz. Művészete Londontól Budapestig ível; a kép dinamikája, gondolatvilága, megnyugtató hatása, elbeszélő képessége a szemlélőben jóleső hatásokat kelt, mert egy távoli világ bizarr képét varázsolja elénk, a mesék világát és a mesékben hinni mindég boldogság. S ezért nem rideg Harmos távoli világa; ott a sirás és fájdalom is a mesevilág boldogságával hat. Az igazi formák átváltoznak, a képzelet világából vett megérzések és megsejtések szerint s képein mégsincs egy fölösleges vonás sem, de igenis minden célszerűen szerepel, minden egyes rész kifejez és magyaráz. Sokszor kaotikus, de harmonikus össze-visszaságban nyüzsögnek képein az alakok és formák, kifejezve önönmagukat és kiegészítve egymást, hogy egyetlen élménnyé tömöritsék a hatást. A művész jövő tervei felől érdeklődünk. Most mintha szinte élő profiljának markáns kontúrján felelevenedne a lázas, vibráló hullámvonal. Zene. Mesébe foglalom a zenét, színekbe, vonalakba tömöritem, átformálom a melódiákat. —Szerző —? Grieg — volta válasz. Evvel mindent megmondott. NAGY BARNA A FILM UJ UTJAI 1. Amikor amerikai útja alkalmából megkérdezték Eisensteint, a világhírű orosz filmrendezőt, hogy miért vetítenek a szovjet mozikban operettfilmeket és amerikai bohózatokat, ezt felelte : — Mit gondolnak, az oroszoknak nincs szükségük narkózisra ?!... 2. Eisenstein, aki a Potemkint és a Generalliniet rendezte, ezzel nyilván azt akarta kifejezni, hogy minden olyan film, mely nem áll valamilyen eszme szolgálatában, nem egyéb, mint narkózis, feledtető, szórakoztató eszköz, tömegérzések és tömegszükségletek kielégítése, félig lenézendő, olcsó hatások elérésére a művészet talárjában jelentkező műfaj, amit a „Sturm über Asien“ és „A sárga bárca“ közi engedélyezni lehet a mozibajáró közönségnek. 3. Ennek kapcsán felmerül tehát a kérdés: mindaz, amit Európa és Amerika filmben csinál, nem egyéb, mint narkózis ? Az európai és amerikai filmgyártás kezdettől fogva egy cél szolgálatába állította magát: elvakltaní a nézőt. Ami meseszerüt,
