Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
Jarnó József: Martinovits apát és kortársai De vizsgáljuk meg közelebbről az ország helyzetét. Állati sorban élt a paraszt. Törvény volt, melyet 1514.-ben hoztak, de amelyik vagy háromszáz évig érvényben maradt és amelyik kimondta: „az ezen országokban bárból lakó parasztok, bütlenségi vétkük (t. i. a Dózsa-lázadás) miatt, hogy megtudják, mekkora bűn az urak elleni lázadás, elvesztik szabadságukat, mely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, földesuraiknak feltétlen és örök szolgaságára vettetnek és a jövőben se nekik, se maradékaiknak ne legyen joguk uraik akarata és beleegyezése nélkül egyik helyről a másikra költözni és ott megtelepedni.“ Ugyanez a törvény azt is kimondotta, hogy ,,a parasztnak ura földjein semmi joga nincs, mert az egész föld tulajdona a földesurat illeti,“ de azt is, hogy j „amelyik parasztnak puskája van, annak jobb kezét le kell vágni“. A »felvilágosodott abszolutizmus« könnyiteni akart a paraszt helyzetén, mert magáévá tette a kegyes királynő, Mária Terézia elvét, mely szerint: *,a juhot etetni kell, ha nyírni akarjuk s az alattvalónak bizonyos jólétre kell emelkednie, hogy adót és katonát szolgáltasson.“ Magyarországon azonban még ez az elv sem nyert gyakorlati alkalmaztatást, mert a főnemesség igen erélyesen szállt szembe minden igyekezettel, mely a parasztság sorsán javítani akart. így aztán az a groteszk helyzet állt elő, hogy a nép rendszerint kizárólag az urakban látta tulajdonképeni ellenségeit, s az uralkodótól sorsa jobbrafordulását várta. (Ez magyarázza meg egyébként azt is, hogy a magyarországi nemzetiségi lázongások, melyeknek egészen a legújabb korig sohasem nemzeti, hanem mindig osztályhelyzeti okai voltak, rendszerint magukon viselték az uralkodó házzal szembeni loyalitás bélyegét.) A magyar parasztság története a világtörténelem legsötétebb fejezetei közzé tartozik. A híres 1514,-i törvény, melynek néhány mondatát idéztem, de amelynek többi mondatait ugyanilyen joggal lehetne idézni a parasztság borzalmas helyzetének illusztrálására, évszázadokon keresztül érvényben maradt. Verbőczy híres Tripartitumától az 1848,-i országgyűlésig a magyar közélet jóformán egyetlen megnyilatkozása a jobbágynyuzó »közjogi« törvények hozatalában merült ki. A gyarmati sorban levő ország uralkodó osztálya, a főnemesség, tulajdonképen sohasem kért, vagy kapott részt a Habsburg-birodalom ügyeinek intézésében. A rendi országgyűlés, mely tulajdonképen a nemesség érdekvédelmi szervezete volt, kizárólagos feladatának tekint
