Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
Jarnó József : Martinovits ‘apát és kortársai Nyugaton már évszázadokkal előbb beékelődött a feudális társadalom két rendje, a nemesség és a parasztság közé a polgárok, a kézművesek és kereskedők rendje. Nyugati értelemben vett polgári osztály azonban Magyarországon nem fejlődött ki. A magyar feudalizmus, tisztán látva a maga osztályérdekeit, az ország gazdasági szabadságát eladta a Habsburg-családnak, melynek uralkodó tagjai aztán Magyarországot az osztrák örökös tartományok gyarmat-piaca gyanánt kezelték. Természetesen, ennek dacára is, kifejlődött Magyarországon némi ipar és kereskedelem, sőt voltak korok, melyekben egyik vagy másik iparág virágzásnak is indult, azonban komoly gazdasági és szociális jelentőségűvé a magyar polgárság nem tudott válni. Később se nagyon, de a XVIII. században még egyáltalán nem. Az itteni polgárság számbelileg kisebb részét tette az ország lakosságának, mint maga az uralkodó osztály, a nemesség, — s emellett, épen az ország gyarmati helyzete folytán, még szegény is volt. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a magyarországi polgárság nem volt magyar (illetve, hogy nemzetiségi vidékeken viszont nem tartozott a nagy tömegeket tevő más nemzetiségű köznéphez sem), hanem legnagyobb részében német volt, akkor tisztán áll előttünk, hogy ez az osztály nem válhatott uralkodó osztállyá, mint Európa többi országainak polgársága. Mégis, a XVIII. század vége Magyar országot nem találta olyan kényelmes nyugalmi helyzetben, mint ahogyan ez mindebből következne. Azért nem, mert egyrészt itt is volt harmadik rend, amelyiknek osztályhelyzete révén forradalmi elemmé kellett válnia: a köznemesség. Ez a köznemesség papiron »tagja volt a szent koronának«, azaz az uralkodó osztályhoz tartozott, azonban ténylegesen mégis ki volt zárva a jogokból, mindenekelőtt a jólét jogából és lehetőségéből. De az a bizonyos nyugalmi helyzet azért sem állhatott be a XVIII. század Magyarországában, mert az a tény, hogy az ország gazdag volt mezőgazdasági terményekben, korántsem jelentette azt, hogy kisebb lett volna a tömegnyomor, vagy kevésbé lázongó a nép elkeseredettsége, mint a nyugati országokban. A gazdasági helyzet Magyarországon a XVIII. század végén már érett volt arra, hogy forradalmi erő söpörje el a feudális rendet, hiszen ez a rendszer a maga gazdasági berendezkedésével nem tudta eltartani már az itt lakó tömegeket, — azonban épen az ország gyarmati helyzete tette lehetővé, hogy ez az anachronisztikussá vált rendszer továbbra is fennmaradhatott. Ugyanis végső esetben a főnemesség mindig szembeállíthatta az idegen, gyarmatosító hatalom katonaságát a forradalmivá lett tömegekkel.
