Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Martinovits apát és kortársai (Magyarország szellemi élete a XVIII. század végén.) A XVIII. század vége a nagy átalakulások korszaka volt Néhány évtized alatt annyira megváltozott Európa, s általában az egész világ képe, hogy ehhez hasonlóan lényeges változás több mint egy évszázadig nem is következett be. Ekkor vesztette el az angol világbirodalom legjelentősebb gyarmatát,Északamerikát.Ekkor alakult meg az első polgárijellegü köztársaság: az amerikai Egyesült Államok. S ekkor, alig két évtizeddel később, a második : Franciaország. Ekkor robbant ki Párisban az a «franciadnak nevezett for­radalom, amelyik — mint ezt a következő évtizedek világo­san megmutatták — egész Európa forradalma volt. A francia polgárság néhány évtized leforgása alatt megcsinálta és befejez­te a maga forradalmát : leszámolt a feudalizmussal, lehengerel­te és összetörte az eddigi uralkodó osztályt, az arisztokráciát, hogy aztán kibékülve ezzel, hü — de legalább is egyenrangú — szövetségesként fordulhasson a negyedik rend, a proletáriátus ellen, mely a «szabadság, egyenlőség, testvériség» jelszavával induló polgárság oldalán küzdve csinálta végig a harmadik rend egyenjogúsításáért harcoló forradalmat és csak a teljes győzelem után vette észre, hogy nem tartozik a győztesek közé. A nagy görögtüzes események, mint az Amerikai Egyesült Államok proklamálása és a franciaországi forradalom árnyé­kában, szinte észrevétlenül, egész Európa képe megváltozott. A német feudalizmus éveken keresztül elkeseredett harcot viselt a forradalom ellen, mely az ő elképzelésében egy volt Franciaországgal, s észre sem vette, hogy ezalatt a német feje­delemségekben, a harcoló csapatok háta mögött, ugyanez a for­radalom győzelmeskedett. Kevésbé theatralisan és lényegesen kevesebb heroikus gesztussal, mint a szomszédos Franciaor­szágban, de nem kevésbé teljesen. A polgárság, mint hallga­tólagosan elismert részese az uralkodó osztály előjogainak, las­sanként felsorakozott az arisztokrácia mellé a trón lépcsőjéhez, hogy támasza, s egyben haszonélvezője legyen a monarchikus eszmének. A német nyelvterületen a néptömegek forradalmi megmozgatása és a «szabadság, egyenlőség, testvériség» jel­szavai nélkül vívta meg a polgárság a maga forradalmát, illet­ve ezt a forradalmat ott kezdte el, ahol a francia polgárság Na­póleon s a visszahívott Bourbonok alatt befejezte a magáét. A fejlődés vonala, a történelmi események nagy külön­bözősége dacára is, ugyanaz volt Németországban, mint Fran­

Next

/
Oldalképek
Tartalom