Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem
Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem szén van, kicsi skatulyát vesz elő s megpuaerozza az arcát. Fehér és hamvas lesz tőle. A szája piros, mint a cseresznye nyáron. Vince le nem veszi a szemét a lányról. Úgy odatüz a nézése, hogy a leányzó végre is megborzong bele s visszanéz Vincére. De ez állja a visszapillantást. Még el is mosolyintja magát Vince. Vince az a fiú, akit jóképünek mondanak. Hajának kis fürtje homlokába hullott, kerek arcán csattanóban volt a bőr, a szeme parázs, kimenő ruhája, mintha a magazinban egyenesen rája öntötte volna az őrmester. Csizmája fénylett s halkan pönditett egyet a sarkantyúján. Aztán még jobban ránézett a lányra. Az meg elmosolyodott. Bizony, nem csúnya nőszemély az sem. Elegáns is, kis kék kalap a fején, kabátján szürke prém, cipője kivágott, harisnyája selyem. Itt igy öltözködnek a lányok, asszonyok. Vékonyát mosolyint. Csak éppen. Vince megkockáztat egy vastagabb mosolyt. A leány nem néz félre, állja bátran. Tetszik neki a helyes katona. Már öt perce ülnek egymás mellett, de egyik sem töri meg a nagy csöndességet. Végre is, Vince megunja és összeszoritva a hüvelykujját, elsápad egy kicsit izgalmában, ahogy megszólal. — Hová megy ? Magyarul szólal meg Vince, mert hirtelen más nyelv nem jut az eszébe, leánnyal pedig még szolgálati nyelven nem beszélt. De rögtön veszi is észre, hogy rosszul kezdte, mert az visszanevet: — Was ? Vince keserűen csap a csizmája szárára. Szolgálati nyelven még csak-csak, de németül már nem. A leány meg csak németül ért. Ismét eltelik néhány perc. Utasok ömlenek a bejáróból befelé, a kövér portás hangosan kiabál. Vékony csikókban szökik be az őszi napsugár. — Két ember mosolyog egymásra a pádon s nem érti egymás beszédét. Vince végre is megunja és felemelkedik. Mint ahogy a moziban látja, szépen karonfogja a hölgyet és invitálja sétálni. Ez nevet, felnéz az órára, ugylátszik, van még ideje indulásig, mert bólint s megindul Vincével a folyosón és ott sétálnak föl-alá. Furcsa séta ez. Vince nem tud németül, a leány meg magyarul. Csak ballagnak egvmás mellett nevetve, valami jelbeszédet furfangol ki Vince, ebből ért a leány s igy magyarázza meg neki a fiú, hogy tetszik ám neki a német nő. A kis német visszamagyarázza, hogy előtte sem közömbös Vince személye. Vince szeme végre felvillan s azt nyögi ki: — Atrec! A leány kérdőleg néz Vincére s megint csak azt kérdi : — Was? Vince ceruzát, papirost vesz elő. A papirosra a menázsi-osztás tegnapi létszáma van feljegyezve, tegnapi „dozor“-jának hatalmas eredménye. A papiros hátlapja tiszta s Vince nagy buzgalommal integet:
