Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem
Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem — Atrec! Felnevet a lány, megérti könnyen. Elkapja a papirost, odaszalad egy asztalkához s felírja a nevét, címét, városát. Aussigban lakik. A neve Anni. Ezt könnyű is megjegyezni nagyon. Vince leszakít egy darab papirosszélit s nagy üggyel-bajjal maga is megszerkeszti a névjegyét. Svobodnik Nagy Vince. Ezred, üteg. — Nagi, Nagi, — olvassa a lány nevetve Vince vezetéknevét. Vince megcsóválja a fejét. Hozzá van azonban szokva, hogy az ő nevét Naginak ejtik, a Hölgye Lajosét Helgiának, a Csütörtökhelyi Ambrus szörnyű nevét pedig csak kezdetben próbálta nyelve közé szorítani az őrmester, de sikertelen nekilódulások után bizony régen abbahagyta és Ambrusnak egész más nevet fabrikált. Vince tehát barátságosan böködi a papirt s türelmesen javít: — Nagy. Vincenc Nagy. — Nagi, Nagi! Vincenc Nagi legyint. Maradjon. Ezzel már se nem javít, sem pedig nem ront. Legyen tehát Nagi, ha már ráragadt ez a név menthetetlenül. Az atrecokat mindaketten elteszik, Vince a noteszába, a leány a kis táskájába. Vince meglátja, hogy a kis táskában pénz van. Keserűen sóhajt. Ha most neki pénze volna, régen beültette volna a lányt a restibe és limonádét fizetett volna neki. Enmagának sert. Mintha az isteni sugallat árama pendült volna ,közéjük. A lány mond valamit s mutatja, szomjas. Vince legyint. 0 nem ihas. A leány visszaint, neki ihatnékja jött. S máris ragadja Vincencet a nagy váróterem sörmérő pultjához, rendel valamit, magának szörpöt, pirosat, Vincének sört, valóban! Vince képe gyöngyözik az izzadságtól. Teremtő jóisten, hogy fogja ő ezt itt kifizetni. Ha adósságot csinál, még patrul jön érte s holnap ülhet a rács mögött. Keserűbb volt a sör a timsónál. Nem Ízlett sehogy. Zavartan nyulkál a pénz után s a nagy igyekezetben kiborul a bugyellárisból két darab koronás. Se földön, se pult alatt nincs több. A lány fölnevet, int a pincérnek s már fizet is. Mindent kifizetett. Vince rábámult a lányra. Aztán gavalléros, nagy mozdulattal pengette le a két koronákat a pincérnek, borravaló miértjéül. Rá is csapott az asztalra. A pincér szörnyen hajlongott. Anni pedig ismét elmosolyintotta magát s ha nevetni kezdett, két kis gödröcske jelent meg az arcán, amiért Vince két karja közé kívánta volna kapni a leányt. ' Ami ezután történt, rövid volt, de különös. A harsányszavu portás rikoltott egyet, Prága felől a vonat érkezett. Anni felkapta a csomagját s ragyogó szemmel nyújtotta kesztyűs kezét Vince nagy tenyerének. Vince bátortalanul érintette meg az illatos ujjakat. S ekkor a lány odahajolt Vincéhez, egy puha, halk csókot nyomott Vince piros arcára s a vonat már vitte is a lányt az Elba partján lefelé. — Ejnye! — nyögte később Vince és ha a portás tovább nem taszítja, éjfélig is a vonat után bámul. Zavaros, Lódult feiiel tért meg a kaszárnyába. Nem szólt
