Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Féja Géza: A Márciusi Fiatalok útja

A Márciusi Fiatalok útja A „Magyar írás“ olvasói már tudják, hogy néhány hónapja mű­ködik a márciusi fiatalok szemináriuma Budapesten. Miért szólítot­tam életre ezt a szemináriumot?Es mit adott néhány havi munkájával? A magyar fiatalság többsége két beteg szélsőség rabja. Egyik része a múlt század üres programtalan diákéletét éli, vagy pe­dig ha már az értelmiségi réteghez tartozik, nem bir környeze­te és foglalkozása legszűkebb korlátain túltekinteni. A másik ré­sze a marxizmushoz csatlakozott és ugyancsak kiejtette kezéből a magyar problémát. Sokkal jobban ismerik ezek az oroszor­szági, mint a magyar viszonyokat és programjukat egyetlen gyö­kér sem köti a valódi magyar életviszonyokhoz. Ez a két típus a maga keserű negatív voltával valósággal kihívta a mi haladó, pozitív magyarságunkat. A mi utunk: végig élni, gyökeréig vé­gig vizsgálni az egész magyar életet és törvényeket, munkater­veket teremteni a megújhodás számára. Tehát minden lépésünk nagy magyar kényszer: a. sajátságos mcgyar szociális és kultu­rális viszonyok, bűnök és bajok törnek benne megváltás felé. Örök hiba volt nálunk, hogy minden politikai és kulturá­lis megmozdulás a magyar arcnak csak egy-egy töredékét kép­viselte. Ezért láttunk igazi teremtő nagy harcok helyett apró kakas-viadalokat és ezért olyan széttöredezett a magyar társa­dalom teste és szelleme is. Mi fiatalok nagyonis látjuk, hogy egy nagy belső szintézisre van szükségünk, olyanra, amely egész életünket, minden értékünket összefogja, amely a nagy sorskér­désekre egyetemes arccal bir felelni. A magyar szellem, az igazi magyar géniusz termékeiből egyetlen betűt sem vagyunk hajlan­dók letagadni, életünk bajait és bűneit nem vagyunk hajlandók leplezni, mindennel szembe akarunk nézni és mindent mér­legre akarunk vetni. Jól tudjuk, hogy nagy társadalmi egységet és harmóniát csakis ilyen belső szintézis utján bírunk létre hozni és éppen ezért kulturális munkánk egyúttal komoly, te­remtő társadalmi tett. Mi bátran szembe néztünk azzal a mélyre nyúló társadalmi válsággal, amelyet bűn és balgaság volna letagadni. A mai idő­ket a középosztály és az értelmiség válsága jellemzi Magyaror­szágon legjobban. A magyar középosztálynak egyik legsajátságo­sabb életformája a bürokrácia volt és ma megindult a bürokrá­cia lassú szétomlása. A mai élet a szellemiségtől elsősorban szervező erőket követel, az állástalan fiatalság csakis úgy bir ke­nyérhez jutni, ha szakit a régi középosztály-gondolattal és egész életerejét a magyar élet teljes megorganizálására fordítja. Külön­

Next

/
Oldalképek
Tartalom