Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Féja Géza: A Márciusi Fiatalok útja
Féja Géza: A Márciusi Fiatalok útja ben a fiatal értelmiség egyre hasznavehetetlenebb munkanélküli hadseregekké fog növekedni. De másrészt az intellektuális rétegnek széles közösségérzést és szociális tudatot kell kialakítani magában, mert különben képtelen lesz kapcsolatot létesíteni a feltörekvő, dolgozó tömegekkel és képtelen lesz az uj idők feladatait megoldani. A saját sírját ássa meg az értelmiség, ha nem vállal igaz és őszinte sorsközösséget a nagy dolgozó tömegekkel. Erre a vállalásra akarjuk a magyar fiatalságot rábírni. Tudjuk és valljuk azt is, hogy a nemzeti élet gerincét csakis a föltörekvő rétegek alkothatják. A föltörekvő rétegeké a jövő és belőlük még sok minden lehet: mindaz, ami a fáradtakból és halálra valókból nem lesz. Magyarországon ma egyetlen igaz föltörekvő réteg van: a magyar parasztság. A magyar válságból pedig egyetlen kivezető ut: ez a magyar paraszt teljes és tökéletes megorganizálása és a magyar parasztságnak vezető réteggé és eleven kulturközösséggé való fejlesztése., A magyar parasztság ma a legegyetemesebb arcú rétegünk. Ő élte át a legemberibb és legmélyebb történelmi sorsot. Belőle alakítható ki egyedül a termő és teremtő magyar arca. Eddig is kultúránk elsősorban belőle merített, hiszen a magyar irodalom elsősorban az agrárlélek kifejezője. Magyarország csakis akkor bir kellő szociális és kulturális egyensúlyhoz jutni, ha nem hagyja az ország lényegét, a parasztságot elsikkadni, hanem ellenkezőleg: egész jövőjét őreá építi. Az értelmiségnek pedig vissza kell térni gyökereihez és őszinte sorsközösséget kell a parasztsággal vállalnia. A magyar parasztság óriási fejlődési készséggel rendelkezik. Ez a készség az ország egyik legnagyobb energiája és bűn volna továbbra is a parlagon hevertetni. Különben is a magyar kultúra válságban van, hiszen a középosztály jórésze képtelen a fejlődő magyar kultúrát megérteni és fölölelni. Új kulturközösséget kell alkotnunk, még pedig úgy, hogy a magyar parasztságnak megadjuk a kulturális fölemelkedés összes előfeltételeit. E nélkül a magyar kultúra sohasem fog megfelelő kulturközösségre találni és folytonos halódás lesz a sorsa. A parasztság előretörését és fölemelkedését jelzik az egyre sűrűbben előre törő parasztirók. A sors úgy hozta, hogy hármuknak is a bölcsőjénél állottam és a magyar kultúra útjára segítettem őket. Szabó Pált, a kitűnő parasztregényirót már mindenki ismeri. A szemem láttára tett meg két esztendő alatt egy nagy fejlődési utat. Sinka István, a vésztői juhász, az első igazi himnuszirónk, a munka és a teremtés tiszta nagy énekeit Írja. Legújabban Sértő Kálmánt mutattam be a magyar közönségnek. Palán Sértő a leggazdagabb gyökerekből táplálkozó parasztirónk. És az az érdekes, hogy ezek a paraszt-irók nem jelentenek visszaesést, hanem folytatják a magyar irodalom természetes fejlődésének útját, de úgy, hogy a legősibb gyökerekig is visszanyúlnak. Egy uj huma-
