Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Pongrácz Kálmán: Az értelmiség válsága

Pongrácz Kálmán: Az értelmiség válsága

cionalizmus, (amely) a szellemi munkások túlnyomó részének a lelke, lényege, érdeke, kenyéradója, munkásbiztositója,“— úgy gazdasági, mint szellemi, úgy kapitalista, mint antikapitalista szempontból lebontásra és felszámolásra Ítéltetett.

Ezzel a változott világgal szemben milyen álláspontot foglalhat el a polgárság ? Vagy alkalmazkodik hozzá, vagy mereven szembeszáll vele. Miután pedig erre ma már sem kellő anyagi, sem kellő szellemi erővel nem rendelkezik, kénytelen az előbbi megoldást választani.

A polgárság anyagi hanyatlását ugyanis csakhamar követte szellemi elerőtlenedése is. Bár a két jelenséget az ok és okozat viszonyába hozhatjuk, azonban mégsem tagadhatjuk, hogy a polgári gondolkodás tulajdonképpen önmagát juttatta holtpontra „az intellektualizmus tulhajtásával.“ N. Berdiaeff „Un nouveau moyen-áge“ c. könyvében ezt a gondolatot úgy fejezte ki, hogy: „A modern korok tragédiája abban áll, hogy a humanizmus az ember ellen fordult“. S csakugyan, ha végig nézünk a polgári szellem fejlődésén és látjuk, mikép lép a városi élet kialakulásával kapcsolatban „a régi világ miszticizmusa helyébe az uj kor scientizmusa“ s hogy e scientizmus legélesebb jellemvonása a dolgoktól való teljes kritikai különválás — úgy már előre következtethetünk arra a teljes lelki és szellemi csődre, mely előbb a polgári életben, utóbb pedig a társadalom minden rétegében sajnos csakugyan bekövetkezett.

Az emberileg természetest és észszerűt dicsőítő racionalizmust ugyanis csak kezdetben lelkesítette a humanista igazsági elv megközelítése, de attól a pillanattól kezdve, mikor az ész önmagát is kritikai vizsgálat alá vonta, a racionalizmus szilárdnak hitt épülete egyszerre összeomlott. Az ésszerűség viszonylagosságának feltárása után az emberileg legszilárdabban megkonstruálható igazságfogalommá a hasznosság lett s ezt a hasznossági elvet először a polgári kapitalizmus, majd ennek hatása alatt a szocializmus sajátította ki s építette fel reá rendszerét. így „az élet egész hivatásával ^egyszerre:) leesett a földre, ide koncentrálták minden értelmét, a Paradicsom kapuját megnyitották az anyag kultuszával. Mikor tehát jött a szocializmus, nem tett egyebet mint logikusan levonta ennek a (:szellemi:) változásnak minden konzekvenciáját. Rámutatott arra, hogyha egész életünknek és rendeltetésünknek szintere a föld, akkor ebből az evésből, ivásból, szórakozásból és szeretkezésből összetákolt uj menyországből nincs jogunk egyetlen embertársunkat sem kitaszítani. Az igazság, az égi jóvátétel humbug lett... tehát az első, de egyúttal utolsó fokú igazságügyi fórumunkat — a földet — kellett úgy átalakítani, hogy minden ember már itt megkapja az őt megillető jutalmát és osztályrészét.* A materialista hasznossági elv úgy a harmad, mint negyedrend legfőbb életideáljává változott, a szellem ugyanaz lett mindkét rétegben, csupán azon keretek terjedelme között volt különbség, melyek között a két rend ezen szellemet intézményesíteni s kiaknázni akarta. (Befejezés a jövő számban.) (Debrecen) PONGRÁCZ KÁLMÁN

*Pongrácz Kálmán: Fiatal Magyarország 19-20 old. Debrecen 1930