Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Győry Dezső: Versek Tomi-Tusculanból (Falun. Juliusi szertartás)
Győry Dezső: Versek Tomi-Tusculanumból FALUN Úgy fekszem a meztelen földön, csak régi csillagtüzem éget, falun élek én most, falun, a falu adott menedéket, vadsóskák s vasfüvek között rákos patak füzes szegélye erőgyógyitó sebkötő elmart élet kimart sebére, s a nappor is jó, — vig a kedvem, testvérek találkoztak itten, a kóbor és a rögkötött, akibe hittem s aki hittem, köszöntsd hát, élő álmodat, vers : falu ! légy hozzám jó és kedves, hogy szived fölé hajolhassak, mint megértő, féltő szerelmes. JÚLIUSI SZERTARTÁS Leteszem a könyvet, éjfél után három, még a derengés se hozta meg az álmom, jobb dolga akadt most a hajnalidőnek, aratókkal indul neki a mezőknek, ablakot könyöklök, már a nap is lángol, alvatlan lépek ki a könyvtudományból, nedves lesz nadrágom kertalatti réten, már kinn álldogálok sárga vetésszélen, mintha részeg volnék, mintha most láboltam volna ki valami nagy bajból, magamban, ég föld összeolvad s én jó része lennék, életközösség ez az életközelség, mintha útrahivó parancsok üzennék, értelmet suhognak a kék kaszapengék, fölfogom a hivást, fölfogom a képet s föl a parasztot, a dolgozót: — a népet, zúg nagy szertartásuk : izzadnak, aratnak . . . „Légy a szószólója munkásnak, parasztnak !*
