Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

A német lány és a szerelem

Vincének a vállán egy fényes gomb ragyogott. Fényes, fehér gomb, köznyelven knoflik, ami azt jelentette, hogy Vincét a felsőbbség őrvezetői ranggal tüntette ki, kaszárnyái nyelven mondva, bizony Vince már szvobodnyik volt s mint ilyen, nem közönséges tüzér. Mivel pedig vasárnap ragyogott, Vince szuszogósan húzta fel a csizmáját, felövezte a bajonétot, koponyája hegyibe a sapkát s kiment szétnézni a városba.

Szétnézni csak, mert aki sétál, annak már pénze is van. Vincének pedig alig két korona csörgött a zsebében. Ez nem mondható pénznek.

Lassan ballagott. Idejéből futotta esti tizenegyig. Szerette az égyedül való bolyongást, ilyenkor nem kellett kolegákkal vesződni, lépést tartani, más szavára ügyelni. Szerette ezeket a vasárnapokat, amikor a gondolat szabadon futkároz ide-oda. Hol a hazai dolgok jutnak eszébe, hol egy szép lányra figyel föl, meg-megáll, perdül egyet, továbbmendegél.

A levelet, mely az Elba partjáról viszi a sok jókivánatot a Rima mellé, becsusztatta a szekrény oldalán a postaépület tövében s tempós lépésekkel indult a főtér felé. Csakhogy különös város ez. Két vasúti állomása is van s ahogy ballag piacon, lépcsőkön, kövezett uccákon ide-oda, egyszercsak, Iámé, a városi megálló nagy kapuja előtt találja magát.

Ha vonat, azt meg kell nézni! Vincét mindig is érdekelte a vasút, amióta ilyen messze került el a gömöri földek tájáról s nagy figyelemmel szemlélte az utasokat, hahogy nem találkozik-e egy, aki ismerős volna hazulról.

Fölballag tehát a lépcsőn a várócsarnokba s csendesen elüldögél egy fapadon. Mulatság persze akadna otthon jobb is, de két koronával a zsebében nem nagyon lehet rugdalózni. Ezért hát ideoda forgatja a fejét. Ha ez sokáig igy tart, el is bóbiskol. Meleg van a váróteremben. Sistereg kint a gőzös, utasok tömege torlódik, egy vasúti hangosan kiabál valamit, alighanem a beszállhatnékot indítványozza, két német érthetetlen nyelven pöröl. Vince laposat pislant s már éppen a szemét hunyná be véglegesen, amikor valami csodásán kellemes illat legyezgeti az orrát.

Vince körülnéz. Félreforditja a fejét s oldalt húzódik, mert egy szép lány telepedett melléje s a pénzét olvassa. A szép lány ruhájából iramodik ez az illat. Finom szag.

Vince keresztbeveti két extracsizmáját, megpöngeti a sarkanytyukat halkan és szemügyre veszi a nőcskét. Aki azt merné állítani, hogy Vince gyáva legény, az bizony, tudva-tudatlanul valótlant állítana, mert Vince ugyancsak kinyitja a szemét, ha szép lányt láthat. Barna szemebogara kinyílott és a pillantás rajtafelejtődött a lányon.

Az meg esak zavartalanul olvassa a pénzét, majd, ahogy ké