Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Tamás Mihály: Családirtás
Tamás Mihály: Családirtás Lerántotta a kendőt a szeméről, hiszen most már az apja a fogó, neki kell a kendőt a szemére kötni. Kicsit káprázott a szeme, nem látta meg mingyárt azt, amit láthatott. Azután meglátta. Az elsikkasztott élet eggyé vált minden rémülete lett az arca. — Apu... jaj!... Az apja felriadt, utána nyúlt, de Sanyika elszaladt, az asztal felé szaladt. Pici inai megfeszültek, ahogy szaladt. Megkerülték az asztalt, mire el tudta kapni az apja. Elkapta és az ölébe vette, mint Zsuzsit. De Sanyika rugdalózott. — Apu... Sirni akart, de csak az első csepp könny jött ki a szeméből. A többi elkésett. Nagyot sóhajtott az ember, amikor készen lett. A nehezén túl van, most már le se kell szállnia a székről. A szék messzire gurult, amikor kirúgta maga alól. Nagy zajjal gurult a szék, a légy is felriadt tőle. Az utolsó légy. Felriadt, zümmögve repülte körül a szobát, azután sietve telepedett le a Sanyika nyelvére. Mert a kis könnycsepp közben legurult a Sanyika arcán és a nyelvére esett. Vidultan lakmározott rajta a légy. Éppen idejében, mert a gyertya az asztalon utolsót lobbant. TAMÁS MIHÁLY
