Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Pongrácz Kálmán: Az értelmiség válsága
Az értelmiség válsága i. A Magyar Társadalomtudományi Társulat múlt év tavaszán sorozatos előadást tartott az értelmiség válságáról. Az előadók főleg a magyar viszonyokra voltak tekintettel s majdnem kivétel nélkül a válság eredetét gazdasági okokban vélték felfedezni. Kornis Gyula azonban már mélyebben nyúlt e problémába, ö rámutatott arra a veszélyre, amely a szellemnek gazdasági értékké való átváltozása folytán állott elő s egyúttal feltárta azt a szoros kapcsolatot, amely a szellemi munkást élete minden vonatkozásában nemzete kultúrájához fűzi. „A szellemi munkás hivatása s munkaköre — mondta — annyira szorosan egybeforr egy-egy ország nemzeti életével, hogy a szellemi munkásmozgalom sohasem lehet olyan értelemben nemzetközi, mint a fizikai munkásságnak vagy a nagytőkének a szervezete ... a nacionalizmus a szellemi munkások túlnyomó részének a lelke, lényege, érdeke, kenyéradója, munkabiztositója.. . A szellemi munkások túlnyomó serege minden izében a nemzeti kultúrához s a nemzet politikai önállóságához van kötve: enélkül munkájának is végeszakad, vele él vagy hal...“ * Kornis ezzel a megállapítással kétségtelenül a probléma lényegére tapintott, azonban a belőle folyó következtetéseket már nem vonta le s igy a kérdést meghagyta eredeti sztatikus állapotában. Nem helyezte abba a dinamikus történeti síkba, melyen keresztül pedig — a várható történeti fejlődést figyelembe véve — távolabbi perspektívák s végső kibontakozás élesebb körvonalai lettek volna felfedezhetők. Az ankét igy a kérdést nem tudta megoldani. Rámutatott ugyan a legfájóbb pontokra, megnevezte a szükséges orvosszereket is, de azt már nem kutatta, hogy ezeket mennyiben lehet alkalmazásba venni. Nem vette észre a beteg előrehaladt korát, a betegség tüneteit és nem vette magának a fáradtságot arra, hogy azokból mélyreható struktuális elváltozásokra következtessen. Pedig az értelmiség válsága — ahogy mi ezt XIX. századi fogalmazásában felfogjuk — jelentőségében kinő egy osztály kereteiből és rendszer-válsággá szélesül. Nincs ugyanis kevesebbről szó, mint arról, hogy mindaz, amit a szabadságát kivívott polgári harmadrend kultulturális, politikai és gazdasági téren magának alkotott, a történeti fejlődés során súlyos válságba jutott, melynek igy nem fő-, hanem csupán csak egyik melléktünete a szellemi munkások nehéz elhelyezkedési lehetősége és gazdasági összeroppanása. A rendszer, melynek főfunkcionárusa a polgár volt, jutott válságba. Redukált üzemmel kénytelen dolgozni, tehát kevesebb alkalmazottra szorul. A „társadalmi vállalat“ Kornis Gyula : A szellemi munka válsága. Társadalomtudomány 1931 1—2 szám.
