Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokoi

Ágota csepp mosollyal fogadta jókora távolból. A nagynéni is barátságosan biccentett. Fekete magas fiatalember ment öntudatos lépésekkel feléjük s leült az asztalukhoz.

Lizi, az ismerős lány hozta Gyurihoz az ételt. Most is zavarodottan mosolygott a fehér bóbita alatt. Ego szeme bizonytalanul kémlelte Gyurit, de meg tudta adni a felvilágosítást: Az Ágotáékkal ülő fiatalember ma reggel érkezett Romániából.

A vacsora húsétele mellé megint azt a kinyílt nagy rózsához hasonlatos, jóízű megpirított krumplit adták. Ezen keresztül átkalandozta Gyuri gondolata az otthonlévő dolgokat, az ittenieket, hasonlitgatta, cserélgette őket s magát a két világ között, tekervényes utón szorongó lélekkel baktató vándorlónak találta. Otthon a marhaólat már bezárták, fej és után vannak, Sánta Pesta, a szolga már aváluba hullatta az éjszakai takarmányt a marhák elé. Adott-e vájjon eleget nekik s abból adott-e, amelyiket eljövetele előtt kipécézett neki? Az öreg Erzsóknak bizonyosan sok kalamajkája van a vén bitang bicegős szoknyabolonddal.IIe vény észva csapva össze az esti dolgokat, félrepislog, kelletlenül működik. Álig várja, hogy csendesüljön a ház, átteszi magát a kerítésen. Kihagyósan koppan a lépkedése a kertek alján, a hajlandós menyecskék után koslat. Ha otthon baj történne, nincs kéznél. Megrúghatja a borjas tehenet a másik, kiülhet a vörös kakas az ól tetejére, a két szegény riadt nőnemű egyedül van. A bajoknak kitéve, mert távol a gazda.

A gazda többre igyekszik, mint ami szükséges. Olyan helyen ül, ahol ragyogóit a padló, mint otthon a gyúródeszka, fekete ruhás, fehérmellű urak ülnek komolyan s olyan mozdulatokkal esznek, mint ahogy a Tölgyes tiszteletes úr szokta magához venni a példátnyujtó úrvacsorát, lassan, kényelmesen, ünnepélyesen. Szép nők közelében ül a gazda, kivágott keblű fehérhátú úrinőktől nem igen messze s az imént hideg, íehérhúsú halat evett izes sárga mártásban. Ilyet eddig még nem tett, nem látott s nem tapasztalt, annak idejében sem, amikor őrmester volt s teli vitézségi érmes mellel jobb éttermekbe is betévedt. Aztán még ezt is elfeledte, gondokba ágyazta magát, az esti fejősre volt figyelmes csupán s arra, hogy Sánta Pesta rendesen takarmányozza a jószágot. Hajnalban a mezőn járt a részesek után, maga is megmarkolta a szerszámot, eredményesen törte magát a munkával, a hitelét növelte, a Bódi nevet acélozta a gazdálkodásban, s végtére csengett is az jobban, mint a kész ércpénz.

Hanem nincs az életnek az az egyenes iránya, amely el ne görbülhessen kicsit idébb, vagy odébb. Még jó ha enyhén, de rossz ha erősebben. A két zsenge kutyafülü csikó elszaladt a sárga fonottvessző oldalú kocsival, a gazda utána, hőség és izzadtság, villámsebes lehűlés, betegség, vonatraülés következett