Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor étterembe. A portás levéllel küldte utána az egyenruhás kisfickót, aki az ajtót nyitogatta.—

(Jraság, — mondta a kisfiú, — önnek levele van, Bódi György úr nevére szól.

Gyuri megörült a levélnek, Erzsók húga irta. Az étterem melletti iró- és olvasó szobába bicegett, süppedő karosszékbe ereszkedett, kutató ujjával belenyesett a borítékba, kiszerezte belőle a levelet. A kis Erzsók haragosan kezdte:

— Gyurika lelkem, mért nem fogod meg a tollat, olyan nehezedre esik ? Nénénk már kárhozatos rossz gondolatnak mondogatja, hogy elengedtünk téged, szivem bátyám oda a cudar hegyekbe. Nincs talán valaminő új bajod ? Azt Írtad legvégsőbb leveledben, hogy megránditottad a bokádat, azután emiatt vannak fájások rajtad. Vannak-e hát még? Vigyázattal légy, Gyurika, gyógyúlj meg inkább, de helyébe ne állíts új betegséget, ügyesen használd ki a hegyi levegőt. Bátyám Gyurika, ezen pár sor Írásom a legjobb egészségben találjon, a pénzt, akit kértél, kivettük a bankból s már el is küldtük. Adja az Isten, hogy ne legyen hiába, de Írjál mindenről, adnak-e harapni elégségesen, mit csinál a sültkrumpli, akit olyan jól megnevettünk az első leveledből, hogy öregnénénknek másnap is szurkait az oldala? Itthon nincsen semmi rendetlenség, csak sok esők hullottak és a Sajó kijött az alsó legelőnkre. Ha kifagy, nyoma sem marad, még úgyis zsombékos. Szerencse, hogy atájt vetésőnk azóta mióta te gazdálkodói, egészen megszűnt s a fűnek nem ártogat a viz. A hízók oldala szépen kerekedik, gyógyulj meg Gyuri lelkem, várva várunk, mint a zsidók a Messiást.

A gömbölyű betűk sebesen gurúltak Gyuri lelke felé. Aláírva : kis húgod Erzsók. S a papírlap alján fontoskodó megjegyzésben: Két úr keresett az elmúlt vasárnap, azok akik a választáskor itt szavaltak s nálunk laktak, kövér jókedvű az egyik, a másik aki aludttejre itta a bort és beteg lett. Barátságosan tiszteltetnek, beszédjük lett volna veled. Aszondták, nagyember lehetnél. Gratulálok, még utóbb kicsik leszünk neked, Gyurika! Az Isten kegyelme segítsen!

Kigombolta a kabátját és inge mögé dugta a levelet. Jólesőn melegítette a melle táját, édesen beszélgetett a szive verésével, megbiztatta és nyugodtsággal erősítette. Régen irt haza. Mióta megtörtént a baj a lábával s Ágota körül újféle gondjai teremtek, elnehezült a keze a hazaszóló levél számára. Végül nem kerülgethette már, pénze fogytán, oda kellett fordúlnia a kedvesekhez, a fiatal Erzsókhoz és az öreghez, a zsörtölődő édesszavúhoz. Kurta levélben kérte a pénzt, mert maga is sokallta már. Otthon, ha együtt volnának, nem egyszer kiszámították volna, hogy hány tehén ára ment rá a gyógyulására, talán tizenöté is.