Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó István: Égő csipkebokor megkérdezte, hogy nem próbált-e udvarolni neki, mármint Lizinek a földbirtokos úr, de igen, azt vallotta a lány, de nem valami ügyesen s neki nincs ahhoz kedve, hogy megügyesitsen ilyen felnőtt embert. Gyuri elpirult ezen, Ágota jóizüen nevetett.— Este lemegyünk egy kicsit táncolni, — fejezte be a barna lány, — majd ide gondolok, ne féljed, most sietni kell átöltözni. Kezét tette a Gyuri markába, idegen mozdulattal, mintha nem is történt volna, hogy a nagy viharban együtt ültek, vacogtak, rémüldöztek a tarajkai szikla alatt, ahol a sebesült sas kiszenvedett s a másik megsiratta. Ha Gyuri volna ez a pórúljárt madár, Ágota ugyan mit tenne felette? Lehet, hogy siratná, de aztán elúszna ő is tova, a foszlott vihar elől, a kisütő napban.A titkár bizonyosan tud valamit erről s azért figyelmeztette. Csak lábra tudjon állni, nem is nyugszik addig, mig utána nem néz a barna lánynak. Mi célra szineskedett vele, mi érzésből sirt érte, amikor lepottyant a gyopáros szikláról és mi volt az a biztató, meleg fény a szemében, amellyel a hordágyon fekvő pórúljárt arcát csókolgatta úgy, hogy a turistalámpák sugaránál jobban égett a szeme. Milyen édes mozduattal vitte a vállán a felhasitott két csizmát! Összefűzte a fülüket, átvetette két oldalt, mint otthon az asszonyok, amikor a városbamenet kímélik a lábbelijüket és meztelen talppal dagasztják az utat Kimélt-e Ágota hát valamit, egy csepp kis érzést, egy jó gondolatot, édes vágyakozást, vagy játszott csak gondtalanúl és meggondolatlanúl ? A fekvő legény sebesen fújtatott hibás mellével és sanyarú lábait türelmetlenül mozgatta. Hibátlanul ki kell javúlnia, tökéletesen meg kell gyógyúlnia, hogy utánajárhasson ezeknek a dolgoknak. Cselekedni,dolgozni, harcolni is fog aztán, hogy visszaszerezze, megtartsa, magának megmentse azt a boldogságot, amelyet a Tarajka vendéglőjében, a viharcsapkodta szikla alatt, édes testi fájdalmak között megsejditett s nyelve szomjas hegyével megizlelt. Összeroppantotta a két állkapcsát, összemarkolta a két öklét, megmerevítette a testét az eltökélt, csendes, nagy küzködésben, pihenve feszitette ki magát az ágyon, szabályosan lélegzett mélyen a mellére, mintha cigarettázna és céltudatos kínnal boldoggá válva úgy feküdt, mint felszegezve vízszintes kereszten. Hanem egész testében érezte ujjongva, hogy a gyógyulás környékezi, mint egy kellemes ájulás.IX. Lábraállt, csizmát húzott, betopogott a vacsorához a nagy
