Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Ankét a Masaryk-akadémiáról
Ankét a Masaryk-akadémiáról iratnak megindítását tekintem. Olyasféle folyóiratra gondolok, amilyen a Budapesti Szemle, a Századok, az Athenaeum, stb. Ez a folyóirat azonban egyúttal azt az anyagot is felölelné, amelyet a budapesti Akadémiai Értesítő tartalmaz, azaz közölné a Társaság üléseinek jegyzőkönyveit és felolvasó üléseinek beszámolóit. A folyóirat természetesen illően díjazná a közlésre elfogadott tanulmányokat, értekezéseket, bírálatokat és ismertetéseket. Ily módon a tudomány szlovenszkói magyar munkásait nemcsak szóhoz juttatná, de tudományos munkálkodásukban egyúttal anyagilag is támogatná. Hogy ilyen tudományos folyóiratra szükség van, az kétségtelen. Hiszen ezidőszerint magyar nyelven Írott történelmi, nyelvészeti, közgazdasági vagy egyéb tudományágbeli tanulmányt Csehszlovákiában sehol sem lehet megjelentetni. Gömöry Jánosnak az 1831-i kolerajárványról Írott értékes történelmi tanulmányát pl. a PMH közölte, ahol azonban már tipográfiái kiállítása folytán inkább úgy hatott, mint egy nagyobbszabásu riport és ezenkívül osztályosává vált a napilappéldányok rövid élettartamának. Igazi helye ennek a tanulmánynak tudományos folyóiratban lett volna. Ilyen azonban nincsen. A folyóirat egyúttal seregszemléje lenne a tudomány szlovenszkói magyar munkásainak is és így lehetővé tenné a tudományos osztály tagjainak a folyóirat érdemesebb munkatársai sorából való kiegészítését. Benne a fiatalok is megmutathatnák oroszlánkörmeiket. Egyéb tervek majd az akadémia életfolyama során maguktól fognak felmerülni és megoldást követelni, miként Goethe mondotta: Was jeder Tag will, sollst du fragen. Was jeder Tag will, wird er sagen. Antal Sándor, az Irodalmi Szakosztály elnöke: Az Akadémia megalakulásától az alapszabályok jóváhagyásáig eltelt négy hónapot kishitűek, politikusok, hivatásos kételkedők és bizalmatlanok arra használták fel, hogy támadják az uj csehszlovákiai magyar kulturszervezetet, amely még el sem kezdhette működését. Az elnökség tagjai arra használták fel ezt a négy hónapot, hogy mindent előkészítve, az első osztályülések elé teljes munkaprogramot terjeszthessenek. Mint az irodalmi osztály elnöke, tisztában vagyok nem csak azzal, hogy a csehszlovákiai magyar irók mit várnak az Akadémiától, de azzal is, hogy az irók szempontjából csak annyi jelentősége lesz ennek a kulturtestületnek, amilyen mértékben lehetővé tudja tenni, hogy az irók dolgozhassanak. Ha a köztársasági elnök milliós alapítványának összes kamatait — a tudományos és művészeti osztályok mellőzésével — kizárólag az irodalmi osztály kapná meg, ez a pénz bizony egyáltalában nem jelentene megoldást, sőt még alkalmi gyors-segélyre is kevés volna. A magyar társadalom még nem
