Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Szalatnai Rezső: Igy jön a tavasz. Egy öngyilkos mellé tett cédula
Szalatnai Rezső: Két vers miért van kőből a fejünk s a szivünk miért remegő aeroplán ? Szorítsd halántékod a vashoz, a vallomás így szenvedőbb, vén diák ócska nyakkendője rajtad lóg, tiz gond kötötte meg [reggel s majd tizenhét oldja széjjel lefekvés előtt. Bársonyok sütöttek át a falakon s autó keserű benzinszaga szállintott felénk, két denevér szervezte a pozsonyi sötétséget. Akkor ránkhajoltak a gesztenyefák nyíló ágai, valami révülés fogott el minket, egy levél ajkaim előtt röppent ki a fából. Röppenj csak, pattanj csak — szóltunk ketten hozzá — a mi lel[künk is ilyen, mint te vagy gesztenyefa, jövünk és áradunk szerelmes árral a Vág és Garam partján, mint [a Vág és Garam ilyenkor tavasszal. De mi falvakat emelünk majd s villany futtató drótok sűrű feszülő vonalaiba új eposzt énekelünk. Tiszták vagyunk, halljuk a fák örök gügyögését s széthúzzuk kezeinket a boldog levegőben s tördeljük csuklóin[kat e percben vígan és könnyedén. EGY ÖNGYILKOS MELLÉ TETT CÉDULA Zavaros voltál, sok sár s kevés átszivárgó bizonytalan fény, szóval ember, jóképű polgár, vígan rágódtál egy földi dogmán s egy kövér szakállas G őthe-versen. Apró puha ujjaidon számlák, bankók, csekkek s reggeli hírlapok vonultak végig, sajnos nem emeltek az égig téged sem, pedig voltak ilyen vágyaid. Most egy gázcső őrködik fölötted s a kétségbeesés körötted oszlat minden bizonytalanságot. A halálban nincs zavarosság barátom, te is íme átlátszó tisztaság lettél, kemény mint a gyémánt s elbírhatatlan, mint az igazság.
