Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Szalatnai Rezső: Igy jön a tavasz. Egy öngyilkos mellé tett cédula
Szalatnai Rezső: Két vers Rohanó víz sodrába vetette. Kisimult. Kigömbölyödött. Kifényesedett. Hajnalra benne is lángot veteLt az éjszaka parazsa. Mikor a reggel halványsága lopakodott az ablakon, ott állott a megritkult bál közepén. Nagy riasztgatással vad zenét csalt ki a cigányból, aztán hegyesre nyulott és járta a gömöri csárdást. Mintha nem is lett volna, úgy állott neki a duliajság és megállóit tőle a zsivalygás. A bál nézte Gábort, ahogy mártogatta a szálas alakját és egyenesre feszült derékkal ringott bele a forró muzsika ritmusába. Kőrössy Mihályné nem győzte szemmel. Odament hozzá. Megállt előtte. Ránézett. Gábor a derekába karolt és attól kezdve napsütésig járták ketten.És meleg támadt a szivükben. ZERDAHELYI JÓZSEF Szalatnai Rezső: Két vers IGY JÖN A TAVASZ Hallottad a fák gügyögését, mikor észrevétlen április éjjel a gázlámpák és csillagok között hirtelen kipattannak a gesztenyefák zöld levelei, gyöngén, pely[hesen — friss anyák beszéde ilyen ! Egyik nap megy a másik után egyformán, mint két galamb. Fáradtan nem veszed észre, hogy körülfogtak e pillanatban: éjféli csönd és fakadó rügyek. Brogyányi Kálmánnal mentem hazafelé, útunk épen a villák közt vezetett s olyan sok volt ma a mondanivalónk, hogy egy úri kert előtt megálltunk. Fölszegett fejjel néztek a házak, lehet hogy nevettek rajtunk, mert fogtuk a rácsot ösztönös fogással, mint mikor nem süpped zsebre a kéz, ám nyugtalan csak jár dologról dologra, ezt is megragadja, abba is belekezd s mit se hoz össz[hangra. Nyilván a lélek a hibás, miért oly ideges? Pajtás:
