Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Faun a Magurán
Faun a Magurán A nagy sárga túrakocsi egyenletes dohogással kapaszkodott fel a nehéz erdei utón. Hatalmas szive, óriási motorja nem dolgozott sem hevesebben, sem erősebben, mint máskor. Cséplőgéphez hasonlóan búgott, de törek és szalma helyett csak kékes benzinfüstöt szórt ki magából. Az előrejutás eredményét pergette a felvert erdő zsákjába. A motort ragyogó fényes aluminium páncél fedte. A bámész fenyves és a hamvas reggeli nap ebben nézegette magát. Az ut vízmosásba veszett. Félszeg, nagy kődarabok járhatatlanná dombolták a kiveszett csermely ágyát. Némely szakadékosabb, veszedelmesebb útrész lehántott ifjú fatörzsekkel és kövér, öreg fakéreggel volt kipadolva. Az autó nagyszerű kerekei higgadtan küzdöttek a goromba akadályok ellenállásával. Tolakodó bugásába hördülő szuszogás vegyült, de a nagy sárga test harciasán és ellenállhatatlanul nyomakodott felfelé a hegyek világába. Nagyokat zökkent a köveken, megfarolt, oldalvást dűlt, ügyeskedett, mint a kövér birkózó, aki győzelme kedvéért nagy testéhez alig illően fürgélkedik. A tühegyü környezet visszhangozva csodálta a könnyed küzdelmet, amelyben földreszállt légi hős mutatta meg az erejét. — Az ut nem a legjobb, — mentegette magát a fiatal tiszttartó, balkezét a kocsi kemény párkányzatára szorítva, hogy ilyen módon megvédhesse bordája csontjait a rázkódó ütésektől. A széles ülésen kényelmesen is ülhetett volna, hármuknak is elég helyet nyújtott a piros bőrpárnás kocsiöble, de a fiatalember tiszteletteljesen lapult, tapadt a kocsi oldalához s úgy vigyázott, nehogy a középen ülő grófnéhoz érjen. így is egymáshoz súrolt néha a válluk. A pocsék utón néhányszor majd egymásra dűltek. A grófné ügyesen tartotta magát, nem igen támaszkodott a férjére sem. Egyszer nagyot ugrott a kocsi, akkor tréfásat sikoltott, a kezét a tiszttartó vállához kapta s úgy tartotta el magát tőle. A gróf makrancos lovon ülő ember energikus figyelmével markolta a kereket. — Mi ez a Hiszpánónak ? — felelte elnézően a fiatalember felé. — Megeszi ezt az utat, ha útnak nevezhetem. A fiatalember szolgálatkészen bólongott. ö tanácsolta a fiatal házaspárnak, hogy menjenek fel a hegyekbe, mert a gróf valami különössel akart kedveskedni a feleségének. Egy hete érkeztek meg az uradalomra. A gróf most volt itt először azóta, hogy az uj állam megalakulása után felosztották az erdőségeket s a többezer holdas rengetegnek csak a töredékét
