Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Tamási Áron: Pohártörők
Tamási Áron: Pohártörők — Még egyszer! — No, húzza el még egyszer ennek a jóféle tátinak — mondta Mózsi, mire az öreg felállt, odajött imbolyogva hozzá, a két tenyere közé vette egészséges arcát, megcsókolta és igy szólt: — Édes fiam, a tiéd lesz a világ, mert egyszerű — nem tudta befejezni, hanem elakadt szavával, visszatántorgott nehezen és leült. Ült, mint a szobor, ismét és a könnyei megint egyet folytak, amig a cigány másodszor is elhúzta a nótát. Csengettem a poharammal. — Tessék parancsolni? — Hozzon egy koporsót!— mondtam. A vendéglőst bambára ütöttem szavammal. — Mit teccik mondani ? — kérdezte. — Azt, hogy hozzon egy koporsót. — Kinek ? — Nekem. — Meg teccik halni? — Meg. — S aztán ? — Aztán mingyárt feltámadok. Muszka megzavart ebben a percben. — Még egy liter bort ide ! — kiáltotta nekigyulva. — Érdekes cirkusz lenne evvel a koporsóval — mondta a vendéglős, aztán elment és a bort odavitte Muszkának, aki nekidőlt mohón és egymásután háromszor hajtotta ki poharát. A harmadik után egyszerre felállt és kidülledt szemekkel elorditotta magát: — Igazságot akarok! S odavágta, mint egy pecsétet, a poharát. — Miféle dolog ez, kérem? — szólt rá a vendéglős. — Igazságot akarok — mondta Muszka. — Itt ne akarjon maga igazságot ! szidta a gazda. — Ez, nem olyan hely, hogy maga itt ordibáljon és vagdossa a poharaimat! Érti?! — Ügyeljen, mert magát is pohárnak tekintem — szólt oda Mózsi. A vendéglős nem akart válaszolni neki, hanem Muszkát kínozta tovább. — Tessék fizetni és takarodni! Tessék a poharat is megfizetni! Muszka pénzt vett elé. — Mennyi ez a pohár? — Ötven lej — mondta a gazda. — De azért vágta oda, mert elhagyta a felesége — szólt közbe a soffőr, hogy lealkudjék valamit. — Ez a pohár nem tartozott a hozományhoz! — ellenkezett a korcsmáros. Muszka gondolkozott egyideig, aztán fizetni akart, de Mózsi megfogta hirtelen a karját — Csak annyit fizetünk, amennyit ér — mondta. — Lássuk, mit mond a rendőr — fordult meg a korcsmáros és kajánul vigyorogva kiment az ajtón. Mózsi felállt, odahozott hozzám egy poharat és megkérdezte:
