Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Tamási Áron: Pohártörők
Tamási Aron : Pohártörők — Mennyit ér ez a pohár? — kérdezte. — Nyolc lej — mondtam. Utána odavitte még kettőhöz. Az egyik szintén nyolcra becsülte, a másik hétre. Éppen indult már vissza az asztalához, amikor megérkezett a vendéglős. — No, hol a rendőr, lám vegye elé! — mondta neki Mózsi. A korcsmáros győzelmesen mosolygott. — Nem kell már rendőr — felelte. — Mért nem kell? — Azért, mert az illető kifizette az ötven lejt. Mózsi olyan lett, mint a vadkan. — Hol van Muszka? — Elment — mondta a vendéglős. Mózsi maga elé emelte a poharat, aztán körülhordozta, mint egy jelt, majd a szoba közepére állt és nyugodtan igy szólt mindenkinek : — A munkás ember is mostantól kezdve csak nyolc lejt fizet egy ilyen pohárért s ott vághassa a földhöz, ahol akarja. Rögtön oda is vágta, aztán letett tiz lejt az asztalra. — Két lejt felszedési költségre adok — mondta és visszaült nyugodtan a helyére. Csend lett és mindenki várakozott. Éreztem, hogy vajúdik a világ. Itt volt a perc, amikor fel kellett támadnom a koporsóból, amit nem akart a vendéglős elhozni nekem. Felálltam, oda vágtam én is a poharat és letettem a tiz lejt, miképpen Mózsi. Utánam mindenki felállt sorra, odavágta a poharát és letette a tiz lejt. Csak a sárga, kidőlt nagy vármegyei ember maradt mozdulatlan. A boromat is kifizettem, felvettem a kabátomat és kifelé indultam. Amikor a küszöbig értem, egyszerre idegránditó kiáltást hallottam: — Csatlakozom! Csatlakozom ! Visszafordultam és gyökeret verve néztem a különös látványt: az öreg vármegyei, mint egy őrült, ott hadonászott a szoba közepén és fuldokolva kiáltotta: — Poharat! Poharat! Ordított és poharat kért, pedig ott állt üresen az asztalán. Hamar visszaléptem és rászóltam a cigányra: — Adja a kezibe a poharat! A prímás odaugrott az asztalhoz a pohár után, de abban a pillanatban végigzuhant az öreg a padlón. Sárgán, megdöbbentő nyugalommal feküdt. A cigány melléje térdelt és igyekezett kiszolgált kezébe nyomni a poharat. — Tessék odavágni, nagyságos ur ! — mondta neki. Mindenki sápadtan nézte. Mózsi azonban bátran, nyugodtan odament, kivette a cigány
