Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Orbán Gábor: Az ördögfejedelem
Az ördögfej edelem (Vogul hitrege) Valamikor régen, mikor még a földet sem teremtette meg az Isten, csak az ég és víz volt a világmindenségben. Az ég ura Numi-Tarem, a tenger fejedelme pedig a gonosz Khuly-ater volt, aki búvárkacsa képében úszkált a vízen. Szomorú csend ült a víz felszínén; Numi-Tarem, az ég istene, meg akarta szüntetni ezt a szomorú csendet, embert akart alkotni a világmindenségbe. De hová tegye az embert, mikor még föld sincs? Elment tehát Khulyater országába, a sötét tenger birodalmába és így szólt a fejedelemhez : Teremtsük meg a földet. Te értesz a búvárkodáshoz, szállj le a tenger fenekére, hozz fel a szádban homokot. — Khuly-ater leereszkedett a tenger mélységeibe, sokáig keresgélt, de mikor felbukkant, nem hozott magával földet. Numi-Tarem biztatta: Merülj alá még egyszer, majd csak megtalálod a tenger fenekét. — Khuly-ater nagynehezen rászán!a magát a második próbára is; sokáig erőlködött, de egyszer csak kifogyott a lélekzete, megint homok nélkül került a víz színére. Elszomorodott Numi-Tarem atya, nem akart lemondani szép tervéről, azérí megint csak biztatgatta a sötétség urát: Szedd össze minden erődet, szállj mégegyszer alá, most biztosan szerencsével jársz. — A búvárkacsa megint lebukott a víz alá és hosszú keresés utón meg is találta a tenger fenekét, homokot szedett a szájába és felhozta Numi-Tarem atyának. Megörült az ég jó fejedelme. Átveszi a földet és szól : Khuly-ater adta föld, növekedj, terjedj! Azonnal terjedt, szélesedett a föld, a tenger tünedezni kezdett, síkság, halmok álltak már ki a vízből. De ugyanekkor Khuly-ater jajgatni kezdett: Numi-tarem, ments meg, hegy növekszik a számban! A sötétség ura ugyanis nem adta oda az egész földet Numi-Taremnak, el akarta tőle lesni a teremtés titkát, hogy ő is alkothasson magának földet. Azonban a szájába rejtett föld nőttön nőtt, már-már széthasította az állkapcsát is, mikor Numi-Tarem parancsára kiköpte. Ebből a sik talajon egy hegy keletkezett s ez lett az Urálhegység. így hát az alvilág fejedelme föld nélkül maradt: könyörgött is Numi-Taremnak: Csak akkora földet adj nekem, melybe egy botot dughatok! Ha kicsi lesz is, de az enyémnek mondhatom. — Numi-Tarem beleegyezett. Khuly-ater egy botot vágott, ledugta a földbe, amely most már az ő országához tartozott. Nagy sokára az ég fejedelme megint letekintett a földre. Vájjon mit csinál az a Khuly-ater a maga kis földjével, mire kellett neki?— gondolta magában. Kihúzta a botot a földből, hát a sok kígyó, béka, csuszó-mászó állat, egér és féreg mászik ám ki a lyukból és szétfut
