Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Kallódó népművészet
Nyiresi-Tichy Kálmán: Kallódó népművészet latba mélyített és tarkára festett kavicsok persze itt is szerepeltek. Utóbbiak már egyenesen szlovák falvak impressióira utalnak s igy a stiluskeverés helyesen mérlegelve tulajdonképen négyszeres! Mindezt nehány gondolat megindokolására hoztam fel. Akik a szlovenszkói magyar népies architektúra pusztúló értékeit ismerjük, bizonnyal egyet értünk abban, hogy ami még menthető, azt menteni kellene. A még meglevő motívumok gyűjtését, feldolgozását és publikálását végre meg kellene szervezni, országosan, központi terv szerint. Egy-egy művész, akit érdekelt eddig is a tárgykör és foglalkozott a gyűjtéssel, továbbá a regősfiúk, akik vándorlásaik közben jegyeztek fel adatokat, — nem végezhettek el mindent. Bizonnyal minden körzetben volna arra hivatott s arra vállalkozó bajtársunk, aki állandó munkával és teljes szakszerűséggel dolgozná fel körzete anyagát. Amit pedig feldolgoznak, azt közkinccsé kell tenni: sorozatos kiadványokban a közönség és a falu kezéhez juttatni. A közönség tanulja meg ebből, micsoda értéket rejt a magyar falu építészete, a falu pedig eszméljen rá, hogy mit hanyagol el és hagy veszendőbe. A gyűjtőknek fel kellene kutatniok azokat a falusi míveseket, akik még a régi nyomok után tapogatva dolgoznak s ezeket a fent mondott publikációkkal ellátva, további munkájukban a tiszta népies elemek használatára és továbbfejlesztésére serkenteni. Csak természetes körforgás, a kapott értékek becsületes viszszaadása volna ez, ha mi gyüjtenénk össze a falu elszórt értékeit s mi vezetnők őket vissza az elhagyott forráshoz. Lehet, hogy mindez elgondolásnak szép, de nehezen megvalósítható. Különösen a terv azon része, hogy a falu visszaszeresse régi motívumait s újra hűséget esküdjék nekik. Más idők más embereket szülnek s talán a falu egész lelkét kellene visszaváltanunk a régi sínekre, hogy a régi puha szeretettel tudjon elmélyedni otthonának díszítésében. Ha a régi, lassabb ütemű életet is odaadhatnánk mellé? De ha mást nem végezhetünk el, mint a gyűjtést, feldolgozást s a meglevők megóvását, ezzel is sokat tettünk s ezt is meg kell tennünk. Anyagi erő nélkül mindez nem megy. De itt van a Masaryk Akadémia, annak népművészeti alosztálya is van, a legteljesebb mértékben illetékes arra, hogy az ügyet kezébe vegye. Egy körülbelül idevágó tárgyú ankétről olvastunk jórégiben, de azóta sem mozdul semmi. Ne maradjon a dolog annyiban, a gyűjtésre itt a legjobb idő, elő a munkatervvel és ki a faluba! A karácsonyi könyvpiacra már ott lehetne egy szép kötet s utána a többi. Mire várunk? NYIRESI-TICHY KÁLMÁN
