Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-06-01 / 4. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Kallódó népművészet

Nyiresi-Tichy Kálmán : Kallódó népművészet

tultak: örököket, tudásukat, témáikat nem adták másnak, nem volt miért s nem volt kinek. Nem kellett a régi módi. Csudálatos, önpusztító folyamat: a falu megmutatta, mit tud eredetit, egyénit, pompásat architektúrában s mikor felvirágzott belőle a nagyszerű csodafa, mostohán otthagyta, részvétlenül nézte lehervadását, kiszáradását. Mintha nem is öntestéből sarjadt kincse lett volna.

Még számon tartok nehány őseredeti motívumot, itt a Rozsnyókörnyéki magyar falvakban, gyönyörű oszlopfőt Sajóházán; indus formakincsre emlékeztető pillérkoronázatot a Csermosnya völgyén, fent, messze, sötét hegyek alatt; a virító buzakalásznak csodálatosan megstilizált motívumát Szilicén a fennsíkon, a sasok fészkében, négyszáz méterrel a Sajó-völgy fölött. De a kezek, melyek valaha annyi szeretettel és ősi ösztönnel kiformálták őket, régen porladnak s a fiatal öklök már Emko pipát markolnak és nincs idejük díszítő elemekkel babrálni.

Tavaly itt a Szilicei hegy alatt, Jólészen, Jólészi Cházár András szülőfalujában mégis találtam nagy csodálkozással nehány újonnan épült házat, melyeknek homlokzatát vakolatdiszek gazdagították. Az első pillanat örömét mihamar letörte a kiábrándulás. A díszekben csak valami halvány maradéka vonaglik a régi, dús, eredeti ötleteknek, olyanok, mint egy gébics a büszke keselyűhöz képest, — a cifrázó kedv inkább Ízléstelenségekben tombolja ki magát: megfröcsköli a vakolatot, kavicsokat tűzdel belé és megfesti, színekkel különíti el a sima és érdes vakolatfelszineket. Kínos, izetlen, ötlettelen erőlködés, a régi gazdagságra emlékező vándor számára elszomorító.

Ugyanazon évben a Csermosnya völgyén Lucskán találtam szintén újkeletű, díszített homlokzatú házakat, ezek egyikén a jólészihez annyira hasonló motívumokkal, hogy erősen valószínű: egy ugyanazon építő keze alól kerültek ki. A falubeliektől erre vonatkozólag igenlő felvilágosítást kaptam. Ezen a lucskai házon speciálisan még más tüneteket észleltem. A míves megemésztetlenül összekeverte magában az itt-ott látott diszitőformákat, Mária Teréziás barokkot, (amiből Rozsnyón és környékén sok van, Mária Terézia alapította a rozsnyói püspökséget s akkor erősen nekilendült az építkezés és természetesen mind a kor uralkodó stílusában), meg valami kis szecessziósat, közibe illesztett aztán valamit a saját népies elgondolásából s igy egyetlen ablakkeretezésen két történelmi stílust és egy népiest tudott egymáshoz kényszeríteni. Ami ebből született, elképzelhetően torz és kifacsart volt. De az építtetőnek bizonnyal tetszett, mert más, mint a többié, az építőt pedig biztosan újabb kilengésekre sarkalta a stílusok elvaditásának és keresztezésének terén. Színezett vakolatfelszinek, kínosan vonagló sallangok, vako-