Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Győry Dezső: Tokunaga Naoshi
TOKUNAGA NAOSHI Beszéd a bebörtönzött munkásiróval „Zavarlak? ti is zavartátok éltem, a fegyver és az erőszak gálád rohama ezer szegény kinain egész idáig, a szivünkig ért : a Nap fiai, a szabad japánok hódító rablók?“ — A rab félrenéz. „A portartúri ólomkatonát a gyermekkorom skatulyáiból még ma kiszórom... 5 szégyenlem magam, hogy a gímnázijum-udvaron a nemzetesdin japán voltam.“ — „Eh! “ A fölkelő nap rátok emlékeztet, nem nézek többé fölkelő napot!“ A rab megfordul: — „Már huszonkilenc napja vagyok bezárva, elhihedd, idegen messze irótárs, nem én nem én. akartam és nem én csinálom, ó kérlek, ne Ítélj hát engemet.“ „De tűröd, sárga vagy, japán, s a néped, hé, a néped, mit mivel? Te is közülök való vagy!“ — „De én a népem másik arcát mutatom, csattannak is rajt karmok, pofonok, s fülem megszokta börtönzár zaját. „Hm... hm... lehet, de...“ — „Mit? hüledezel? nem értesz engem, idegen. Eredj uiadra. Úgy sem értheted: én nem vagyok már felelős a rossz jelenért a jövő előtt, mert én börtönt lakok és pofont rúgást és testvérátkot tűrök el, hogy legyen hang, japán és tiszta mi egyszer népigazolás lesz: a pof s a rúgás igazol...“ Feje korán hűli, úgy lehet. GYŐRY DEZSŐ
