Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus
Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus az élet, a társadalom, a világ „leltározásához“ szorgalmasan összegyűjti a világot ábrázoló apró mozaik kövek millióit s azt mondja: íme ilyenek vagyunk a valóságban, millió érdek, millió szín, millió ellentét van bennünk... Mindegy! Mi összegyűjtöttük és igy halomba hordtuk az anyagot. Gyere művész, politikus, iró, közgazdász vagy megváltó, gyere el jövendő kor és ennyi elütő vonás dacára rendezd el mégis úgy a mozaik képet, hogy harmonikus, szép, békés egészet alkosson ... Nagyobb és komolyabb munkát jelent ez talán minden eddigi kísérletnél. Hogy ma még pozitív eredményeket nem tud felmutatni, azon nem lehet csodálkozni. Nagyobb és jelentősebb kulturális változásoknak mindig hosszú időre van szükségük. A világtörténelemben eddig még egyetlen generáció sem volt képes arra, hogy rombadőlt világszemlélete helyébe azonnal újat építsen. Sok szenvedés, csalódás, múló idő kell ehhez. Igazat kell adnunk Makkai szavainak : „Ma talán nincs nagy teremtő nemzedék az irodalomban, de vannak megtartó nemzedékek, akik az irodalom kelyhében átszármaztatják nemzeti és erkölcsi értékeink adatait egy bizonyára eljövendő egyetemes, új emberi Korszellem számára, s a szépség, a Humánum egyszer mégis csak megszülető, mélyebb és újabb értelmű kibontakozásában, nem is sejtett igazolást nyer mostoha időkben végzett hűséges munkájuk.“ * * Makkai : S. i. m. 372. old. Jelszavaink— nacionalizmus, szocializmus—nem betegek, csupán szellemünk, amellyel e fogalmakat egyoldalúan és materiálisán értelmezzük, szellemi életünkben túlteng a materiális elem. Nem hiszünk a gondolat, a jóság, a szépség, a szellem mindent legyűrő erejében (:mint ahogy eddig minden uj és igazi kultúra hívei tették:) előttünk már csak a megfoghatónak, a formákban testet öltöttnek, az anyaggá és intézménnyé vált gondolatnak van jelentősége... Ez pedig félreismerését jelenti a lényegnek. Egy gondolat nem úgy él, ha minden akadályon át erőszakkal intézményesítést nyer a valóságban, hanem úgy, ha az élet csiráját önmagában hordja. Ezért nem volt szükséges Krisztusnak gondolatai elterjesztéséhez a zsidó állam visszaállítására. Eszméi fegyverek nélkül is hódítottak, mert önmagukban éltek. És az orosz irók misztikus európai megváltási hite — melyet éppen a materializálódott Nyugat hivott életre — talán azért nem tudott eredményt felmutatni s enyhíteni a kor anyagelvü lelki kinövésein, mert az állam, a politika kisajátította s pánszlávizmus néven ágyukkal akarta a világra kényszeríteni.. .Látjuk tehát, hogy nacionalizmus és nacionalizmus között milyen különbség van. Tolsztoj, Dosztojevszkij, a szónak legmélyebb és legreálisabb értelmében regionalisták és nacionalisták. Hiszen a jóság, az Isten-félelem, a népszeretet stb. stb. eszméje bennük úgy öltött testet, ahogy az csak orosz földön és orosz emberek között volt lehetséges. Hittek fajuk és hitük missziójában s ezért türelmetlenek, agressivek,ellenségesek is tudtak lenni.
