Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó István : Égő csipkebokor fü illatával teli tehénvajjal és bőséges mézet rakott a tetejébe. A teste örvendezett a jóiznek, vágyaktól, tüztől már régen megmenekedett aszkéta teste, amely elfelejtett fiatalság után most öt egész, tiz fél zsemlyét fogyasztott el bőséges vajjal—mézzel. VI. Akkora kés működhetett itt valaha, hogy az magát a földgolyóbist is ketté szelhette volna, ha akarja. Itt rásujtott s belevágott, talán rücskös felületén elakadt, kicsorbult ezen a szemölcsön, amely a Tátra, de a bírhatatlan szélességes nagy földi világ egészéhez képest mégsem nagyobb, mint nyakonülő szemölcs az emberhez mérve. A kés, vagy a kasza elakadt ezen a helyen, a szemölcs egyik oldalát lemetszette mégis, vérezhetett is annak idején, a beláthatatlan korszakbéli távoli időben, mert vörösen meredez az alatta tátongó üresség felé s mintha rászáradt volna a pórusain kiszivacsozódott vér. Ferde sugarakkal süti a gyülekező koromfellegek alól az őszi nap, a sziklafal gyönyörűen vörösük és ezüstösen is csillog a hideggé vált sugarakban, mintha cukorral is meg volna hintve. Bolond gondolatokat őrölt Gyuri agyának malma. A keskeny ösvényen domború termettel őzmódján sietett előtte a barna úrilány. Otthon is őzet fogott évekkel előbb Gyuri, a hasonlóságra is innen furcsálkodott most az esze, mert az otthoni valóságos kis őz egyszer teleette magát forró galuskával, amivel a csepp Erzsók nagy vajdlingban kinálgatta s attól kapott akkora domborulatot, de a gyomra. Bele is pusztult szegény párája. Gyuri akkor is megmondta, ahogy első szemre vette, hogy vége, kampec neki, hiába nyomkodta, borogatta, javasolta, szórta kemencehamujával az ijedelemmel előhívott vén Rétyiné, Rétyi Bódog kazánkovács tudós neje. Gyuri akkor is megmondta, hogy utolsót horpan az őzike domborulata, hiába a mesterkedés, a baj komoly, vigyázni kellett volna. Más esetében könnyű az ilyen okosság, a magunkéban valamivel súlyosabb. Akkor is tudta, amikor az eszeveszett két csikó után szaladt, mint a fergeteg elől a két bitang szárnyaslábu ifjú csődör, utánuk ő, mértföldlépő lábakkal s méginkább tudta, amikor elkapta őket, megzabolázta, véresre törte lázadt pofájukat, felült a bakra, ingre vetkőzött a sajóvölgyi szélnek s az első bakterháznál fél vedret húzott fel a jéghideg vízből. Közben tudta, de csak sejtelemmel s a félelemmel szemben akaratos ellenszegüléssel, hogy ebből baj lehet, ne légy akkora legény Gyuri. Lehet, de nem lesz, hencegte el akkor s lett. A más dolgában könnyű okosnak lenni. Mert az okosság nemcsak a tudás egyedül, hanem az is, hogy van-e az embernek kedve, ereje, esze tudása szerint cselekedni is.
