Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István : Égő csipkebokor

A titkár néha a szemébe szaladt a nézésével, elmosolyodott és biztatóan hunyorított. Ha más teszi ezt, nem szívlelte volna, de a titkárt már megérkezésekor, a Turcer tanárral vívott párviadalja óta megkedvelte. Nagyon tetszett a titkáron, hogy komolyan beszélt, megértőén bólongatott, a lányokat is úgy hallgatta, mint az orvosokat, vagy a betegeket, de azért a homlokán, a száján, az egész tartásában volt valami kinevető, kigunyoló, lenéző. Gyuri most, hogy szívesen vizsgálgatta őt, meg is találta a titkár mivoltát: olyan ez a titkár, mondta magában, mint egy tökéletes parasztlegény, akit születésétől úrnak neveltek.

Két hallgatag idős úr volt a társaságban. Ezek egymással beszélgettek. Az egyik ügyes angolpipát szívott és gyopáros jelvények voltak a mellén. A másik virzsiniával jöhetett a világra, mert beszéd közben sem vette ki a szájából.

— Majd, ha bankdirektor leszek, — ezt mondta egy kerek képű, piros nyakú fiatalember a szomszédnőjének. A lánynak fiús haja volt, könyvet olvasott, tizennyolc évét ha betöltötte.

— Éhe, — csak ennyit felelt az udvarlójának s megint a betűk közé bukott a tekintete. Gyurinak megtetszett a viselkedése.

A többieket nem vizsgálhatta meg, mert a barna idegen lányt az asztal túlsó végén németül szólította meg egy idősebb hölgy. Nyeles arany pápaszeme volt ennek s azt emelgette az orra elé. Ilyen pápaszemmel jött egyszer a faluba egy vén tanitókisasszony. A gyerekek annyit nevettek rajta, hogy végül is a földhöz vágta és a sarkával taposott rá. Gyuri ekkor kiugrott az első pádból. 0 is rátaposott a csúnya szerszámra. Erre a gyerekek mind odatolongtak és énekelve, táncolva fogóztak körbe. A kör közepén Gyuri rikkantgatva járta a diadalmi táncot. Szegény Juliska kisaszszony sírva szaladt ki az osztályból. Két napig nem volt tanítás. Rendes, orronülő pápaszemmel jött be a harmadik napon, szomorúan telepedett a katedrára, de egyszerre elmosolyodott, megigazította a pápaszemét és azt kérdezte: Rendben van ? A gyerekek boldogan zúgták rá: Rendben van, Juliska kisasszony. Ettől a dologtól kezdve őt szerették az iskolában a legjobban.

Nem ártana ennek a vartyogó német madárijesztőnek sem egy kis lecke. Csizmája sarkán érezte Gyuri a lornyett ropogását. Eszébe jutott az is, amit akkor énekelt a táncoló gyerekek körében: Kitaposom a béledet, kitáncolom a béledet, a béledet, a hurkádat.

A háború alatt ragadt valami kevés német tudomány Gyurira. Tizennyolc utolsó napjaiban hiszen őrmesternek is kinevezték.

Odafülelt és megértette, hogy mit mondott a madárijesztő a barna lánynak:

— Tetszik neked ez a nagykezű, falusi ember? Milyen gusztusod van neked, Ágota?

No vájjon most mit felel a táblaolaj színű nőnemű, az édes idegen szájú szoknyás kis némber, az Ágota? Mit bólint rá, mit