Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkő István: Égő csipkebokor helyesel a gúnyhoz, mire tódja-fódja a parasztlegény önérzetére titokzatosan és álnokúl csapott nagy piros fótot ? Nagyon várta ezt Bódi Gyuri. Megégett az arca, mintha aláperkeltek volna. Mintha a nyeles pápaszem két erős üvegére két parázs-szemet tett volna a gomboltnyakú madárijesztő s a szembenülő Bódi György sápadt két orcájába lapátolta volna. A lány néma ijedelemmel hallgatott Gyuri mellett. Oldalvást kapott szeme megvizsgálta, értett-e valamit a gonoszságból. Mutatóujját bánatossá vált szája elé emelte és fehér fogai közül ennyi hang siklott ki: psz. Elnyilt s úgy maradt szájában, a barna keretből úgy világítottak ki vakító jó fogai, ahogy úriemberek lesült nyakán szokott a frissenmosott fehér gallér. A lornyettes kakadu, — igy találta meg a rávaló egyenes nevet Gyuri, — csámcsogva élvezte a lány zavarát és merészen hozzátoldotta : — Tisztet, vagy úrlovast még elszivlelem csizmában, de civilembert! Maszkabálba való különös látvány ! A barna lány haragosan csapta le a kávéskanalat, amellyel zavarában a csésze alján maradt cukrot emelgette a szájához. A kanál megcsörrent, úgy levágta. A barna Ágota türelme helyébe ideges harag cserélődött. Kerek szeme zölden fordúlt, a szép fogak haraptak: — Elég legyen, Hilde taňte. Foglalkozzék mással. Amig nem goromba «az ember, maga nem tágít. Ki kell kérnem magamnak, hogy állandóan sértegessen... Emellett azt hiszem, hogy a mellettem ülő úr minden szavunkat megértette. Ahhoz mit szólna, ha úgy volna? Ha pedig nem érti, annál nagyobb illetlenség olyan nyelven beszélni, amelyet a társaság többi tagjai nem értenek!... A kakadu a nyeles leső-üveggel rácsapott az asztalra. Olyan madárhang kurrantott elő reszelős torkán, amilyet csakugyan egyedül a kakadu adhat, az is csak akkor, ha megtépik a tollát: — Aber Ágota, aber... Elvesztetted a mértékedet. Azonnal megírom kedves szüleidnek. Páratlan kedves szüleid, aggódó édesanyád, bölcs atyád, szeretett bátyám, a prefektus szörnyethal, ha meghallja kalandod hírét. Meg fogják szakítani üdülésedet. Hazarendelnek bennünket! A meglepetéstől kiejtem a lornyont a kezemből. Ágota az egész társaság feléjük fordult figyelme közben gúnyosan kiáltotta: — Legalább eltörik. Úgyse divat már. , énülés ellen nincs orvosság. Majd pápaszemet fog viselni, Lőtte tante. De legjobb, ha azt se! Talán akkor nem üti bele majd mindenbe az orrát. Mert nem fogja látni azt, amibe bele akarja ütni. Ámbár az orránál így se lát tovább. — Mi az, mi történt, Ágota? — kérdezték a többiek mindenfelől. — Ejj, hagyjátok, — megvonaglott a szája — kérdezzétek őt
