Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - A daloló Tátra (ford. Darvas János). (Ivan Gall: Hajnal), (Emil Boleslav Lukač: Örök-egy, távoli, hideg), (Vladimir Roy: Hollók), (Ivan Krasko: Dal), (Jožo Nižňánsky)

A daloló Tátra

Én elődeim,

ti lágyszívű, kemény tenyerű büszke parasztok, látlak benneteket,

veritékes arccal lépkedtek az eke nyomán, mélyre hasítjátok az ugarba a csoroszlyát, erdőt döntőtök, pillantástok büszkén ivei uj barázdákon, robottól kimerültén ültök a liárs alatt

s nyugalom ölel körül.

Őseim, ti jámbor óriások,

hódolok emléketeknek

és a földnek, melynek odaajándékoztátok magatokat.

Ti büszke parasztok,

én gyönge vagyok s nincsen nyugovásom, szélvész hurcol a világon végig s átkozom e sorsot,

amely a rögtől elszakított.

JOŽO NIŽŇÁNSKY