Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Bálint Aladár: Pszichoanalizis és irodalom
Pszichoanalízis és irodalom Az utóbbi években mind gyakrabban találkozunk kiadó-vállalatok hirdetéseivel, de a kritikában és egyes irók önjellemzésében is ezzel a jelzővel: pszichoanalitikus irányú regény vagy színdarab. A tendencia — eleltekintve egy másik sokkal szembeötlőbb és nagyobb fontosságú jelenségtől, a szociológiai tendencia-irodalomtól — kezd divattá, sőt valóságos közönségköveteléssé lenni. A tény el nem tagadható, a tény valósága azonban nem bizonyíték az igazság és a szükségszerűség mellett, és ezért megvizsgálandó ennek a jelenségnek az oka és kulturális jelentősége. Ha szigorúan methologiai szempontból nézzük, akkor e két fogalomnak egy nevezőre hozása szinte lehetetlen. A pszichoanalízis tudomány, az irodalom pedig művészet, a kettőnek egymáshoz semmi köze. Ezzel az akadémikus felfogással azonban a dolog problematikája nincs elintézve. Mindinkább közeledik az az idő, amikor a tudomány és a művészet nem csak módszereiben, de céljaiban is unifikálódik. Kölcsönhatás van jelen, aminek egyik legfontosabb jelensége éppen az előbbemlitett szociológiái irodalom is. De ez a merev álláspont egyébként se tartható. A pszichoanalízis valóban tudomány, de egy dologban eltér minden egyéb tudománytól és közeledik a művészethez és ez, hogy az egyes emberrel, az individuummal foglalkozik. A módszer sem a tudomány száraz objektivitása. E tan eredményei abból a kölcsönhatásból származnak, amelyet két személy, az analizáló és az analizált egymásra gyakorolnak. Sok szerepe van a pszichoanalízis gyakorlatában a szubjektivitásnak, egy másik személybe való magamat beleélni-tudásnak, a kombinálásnak és a fantáziának. Megannyi a szépirodalomnak is legfőbb kelléke és fegyverzete. Tehát éppen ellenkezően, az azonosság esete forogna fenn ? Mit mond az iró? Ha nem is helyezkedik a l’art pour l’art álláspontjára, ami ma már bizonyára túlhaladott és nevetséges valami, akkor is büszkén döngeti a maga és a más mellét, mondván : évezredekig eléltünk lélektani ismeretek nélkül, nem tudtuk mi a gátlás, mi az Über tragung, a libidó, az Es, a szadizmus- és mazochizmus és egyéb ilyen mondva csinált fogalmak, és ime a szadizmus elmélete helyett megírta Shakespeare a Királydrámáit, Dante a szerelmi szublimálás száraz elméletéről nem tudva Beatrice fölött való bánatában Vergilius-szal sétált az alvilágban, Goethe nem disznólkodott szexuális perverzitásokkal, de márványba véste a szerelem örök tragédiáját, és Dosztojevszki bátor volt az Adler-féle individuálpszichologia megkérdezése nélkül írni a bűnről, a szenvedélyről, Aljosáról, Iljusáról, Bernfeld és Hugh-Hellmuth véleményétől egészen eltekintve. Mit nekünk a pszichoanalízis szabályai, amiket talán még a tudomány se ismer el teljesen, ha itt van a psyche, a lélek maga, a hamisítatlan, az eredeti, a fel-nem-fedezett, a törvénynélküli, a kozmikus élet. Az álommagyarázat elvei ? Én inkább álmodom I
