Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Toperczer László: "A nápolyi testvérek" és a család

„A nápolyi testvérek“ és a család

Szociális beállítottságú korunkban nem ritka eset, hogy az írók különös előszeretettel mutatnak rá a társadalom legősibb formájának, a családiéletnek égbekiáltó hibáira. így a magyar irodalomban többek között Szabó Dezső „Elsodort falú“-jában, Móricz Zsigmond „Sárarany“-ában, Babits Mihály „Halálfiai“-ban és még sokan mások. A külföldi irodalomban Dosztojevszkij „Karamazov testvérek“ cimü regénye, Zola „Rougon-Macquart-család“-ja, Balzac „Comédie Humain“-je után egész sereg családregény íródott. Ilyen az újabbakból Thomas Mann „Boodenbrocks“-a, Gallsworthy „Forsyte Saga“ ciklus-sorozata és talán a legszebb, legérdekesebb, legizgalmasabb, egyúttal azonban a legvérlázítóbb is Julién Green „Adrienne“-je. Ilyen végül Franz Werfel „Nápolyi testvérek“ című nagyszerű új regénye is. Az ember főleg ez újabbakból szinte azt a következtetést hajlandó levonni, hogy az emberiség ma még azt a szellemi és lelki kultúrfokot, tökéletességet és magaslatot sem érte el, mely a családi életre följogosítaná. Hogyan képzelhetjük mármost el a társadalmi bajok likvidálását, a keresztyéni közösségérzés, felebaráti szeretet, a Szabadság, Testvériség, Egyenlőség harsonás diadalát, mikor ezek az ezeréves keresztyéni eszmék, még a legszűkebb, legősibb társadalmi körbe, a családba sem voltak képesek behatolni ? Mikor az egyéni érdekek, határtalan önzés, tapintatlanság, durvaság, autoritásvágy, fölényesség vágy, legközelebbi családtagjaink legmesszebbmenő meg nem értése, a szülők analfabéta nevelése, a hipokrizis, az igazságtalanság, a szenzibilitás, az ököljog uralma oly elemi erővel jelentkeznek a családi életben, hogy a tragikus összeütközések, egymás életét kölcsönösen megkeserítő megnemértések nemcsak a pszihológia nyelvén úgynevezett „véletlen“ család, de még a legideálisabb család életét is szinte nap-nap mellett föl dúlják.

Ilyen vészteljes, nyomasztó feszültségekkel van teli „A nápolyi testvérek“ családjának fülledt atmoszférája is. Ennek az örömtelen, lelketgyötrő családi életnek tragikus következményeitől egyaránt szenved a család valamennyi tagja, a bűnös éppúgy, miként az ártatlanok. — Szabad-e egyáltalán bűnösként vádolnunk valakit mindezért ? Lehet-e a nevelés rendszerét okolni a családi könnyekért, szitkokért és szerencsétlenségekért? Vagy még kategorikusakban: Szabad-e az apát felelőssé tenni a fiú vétkéért ? Ez az a kényes kérdés, melyre a regénynek kell feleletet adnia. A válasz könyörtelenül pozitív. A regény nem él a „Schicksalsdrama“ ké