Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Egri Viktor: Szabadság
Egri Viktor: Szabadság gyázó szemétől szabadon, a napba kitárulkozó mezőn, titkos illatok és szagok gőzében, kötésig érő kalászok rengő tengerében, előre, mindig előre, falak és korlát nélkül, egyedül a föld hives csöndjében. Nem tudta, percek vagy órák múltak el és honnan jön a gyöngeség, meglódult izmainak hirtelen merevsége, mintha ittas lábakon járna és elnehezült tagjait delejerővel húzná a föld. Szeme bíborban égő bogarára álmos remegéssel ereszkedtek a héjak. Kikereste egy árván porosodó akác árnyasát, feje alá csúsztatva batyuját, elnyúlt és pillanatok alatt elnyomta az álom. Délidőben felriadt, s körülbámult érteden csudálkozással. Álomködös értelméig lassan ereszkedett az idegen világ harsogó színeivel. Egy iromba teherautó zakatolt át az országúton, fönt, a ládákkal megrakott kocsi tetejéről énekfoszlányok szálltak Péter felé és Péter a felkavart por meghasadt függönyén át integető karokat látott. Felszökkent a helyéről, de a gép már messze járt és eltűnt a por fulladt melegében. Péter megtörülte izzadt homlokát, most egyszerre szemébe hullott az utak mozgása. Alig rohant el a teherautó, újabb kocsi jött, uras, pöffeszkedő, amiből Péter csak egy hátravetett nyak körül tekergő és messze lengő zöld kendőt látott és valami rózsás fehérséget, olyan valószínűtlen színben, hogy tündérinek vélte. A vére hirtelen felgyűlt és izgató bujasággal feszitette teste falait. Ködös, alaptalan vágyakozás dobolt benne. Rohanni kezdett az autó után és esztelenül lóbálta karjait, nyers és indulatos szavak forrtak torkán és fullasztották, mig nyilaló tüdeje a nagy, vaddá viharosodon lobogást elernyesztette. Megfáradt, elbágyadt és a testét megnyugtató gyöngeségben, ahogy a szerelemhőség hullámai elapadtak, újabb éhség jelentkezett. A déli levesosztás ideje régen elmúlt, Péter gyomra az ebédet követelte. Sietni kezdett, hogy hamarább betérhessen az állomás restijébe, de már közel a vasutvágányhoz, kisebb településen áthaladva, egy útszéli korcsma cégére megállította. Benyitott a félig ivónak, félig szatócsboltnak használt tágas szobába és enni kért. Sürü gulyáslevest kapott porhanyóssá főtt hússal. Nagy karéj kenyerét a lébe morzsolta s habzsolva nyelte az ételt. A fűszeres izek csiklandó gyönyörűséggel futottak össze szájában. Az asztalánál tohonyatestü, pallérnak látszó férfi ült, fröccsöt szopogatva. Az ember bevárta, mig Péter kanalát az asztalhoz koppantottá. Aztán megszólalt: . — Onnan jön ? Kérdés volt és állítás is egyben. Közben hátrabökött az ujjával, célirányosan az út felé, amerről Péter jött. Összehúzott apró disznószemei mohón vizslattak. — Onnan, mi baja vele? — mondta Péter megrándult vállal. Nem volt ínyére, hogy az első ember így rátapint.
