Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
barkó István: Égő csipkebokor mint a református tiszteletes imaközben: — Annál inkább elsőrendű érdeke magának, Bódi Gyuri, hogy meggyógyuljon. Rám hallgasson. Feküdni, enni, nyugodtan, türelmesen tanyázni nálunk, a parancsokat betartani. Megértette? — Meg, hanem... — Megértette? Azt kérdem! — Ha igy kérdi a főorvos úr, akkor aligha. A fehérszakállu elfordúlt. Gyuri a tükörben látta, hogy egy fillérnyit mosolyog. Megpördült aztán, mint a fürge játszócsiga és odapörgött Gyuri elé: — Hallja-e gazduram, ne felejtse el, hogy itt én parancsolok. Asszonykodásra, finomkodásra nincs időnk. Vagy hisz nekem, vagy sem. Az imént felajánlottam a barátságomat, belevágott a tényé-* rembe s most frissen elszapúlja a szerződésünket.Hogy értsem ezt? Való ez, szép ez? Most már nagyon tetszett a dühös öregúr Gyurinak. Lelkendezve kapott a keze után: — Bocsásson meg édes doktor úr. Sokat nem mondok. Ha apám volna, megcsókolnám a kezét. — Na látja máris sokat mondott... Be a lábzsákba. Bedugta Gyurit a báránybőr tasakba. Rávert az arcára és föléje hajolt: — Azt se felejtse el, Gyuri öcsém, amit a hegyi emberről és az alföldről mondtam. Azt még jobban is meg fogom beszélni magával. Azt tartom, hogy a magyaroknak az a bajuk a mi vidékünkön, hogy itt a hegyek közt kellene élniök, de nem fogtak még hozzá. Maguk alföldi népek a hegyi emberek természetét nem sajátítják el. Sok bajuknak ez az oka. Gyurinak tetszett ez a gondolat: — Lehet... De talán mi nem is tudunk a hegyi élethez. Megbotlunk a kövekben, azért maradunk a lapos helyeken. A fehérszakállú rákiáltott: — Dehogynem, ez csak az elhatározáson múlik. Ahol elhatározás nincs, fene sincs... Magának most nem az a gondja, hogy ezeken töprengjen. Csak mellékesen jegyeztem meg én is... Feküdni, pihenni, aludni, enni ! Érti ? Majd aztán jöhet más is. Ha nem fogad szót, megharagszom. Nem gondolkozni, bután feküdni, jókedvűen szipókálni. Érti? Gyuri nevetett. — Értem. — Hát azért mondom. Most Isten veled, kedves fiam. Ha bolondozol, hogy is mondtad? Úgy megtorkollak, hogy nyálat se nyelsz. En is téged! Jókorát nevetett és rúgós sarkakon sietett el. Gyuri boldog nyugalommal feküdt sokáig. Mégsem tudta egészen megfogadni a szives orvos parancsát. Gondolkozott, gondoskodott sokáig. Mind
