Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó István: Égő csipkebokor azon, amit a kedves fehérszakállú a betegségéről, az alföldi és a hegyi ember közötti külömbségről magyarázott, keresgélve, kutatva töprengett. IV. A völgyek sűrű párát lélegeztek. A pirosfedelü játékfalvak egymásután tűnedeztek el a füstben. A Poprád jótüdejű völgye nagyobbat szippantott s akkora gomolyagot fújt ki magából, mint egy frissenfűtött cséplő masina. A fenyőrengetegek felől, nagy távolságokból óriási darázszúgás töltötte be a gyönyörűen kitágult világ ürességeit. Ez a zúgás csakugyan a cséplőgép dobjának kábító búgásához hasonlított. Mesebeli ezer cséplő dolgozott a parancsoló, goromba hegyek alján. Mégis tiszteletreméltóan fenségesek, elsápasztóan csodálatosak voltak ezek a makulátlan kék menny bolt alatt. A társaság a Tarajkára a drótsiklón ment fel. Gyurit a titkár riasztotta fel ébrenlévő gondolataiból és szives erővel hámozta ki a lábzsákból: — Nem kell azért egészen belenőnie a báránybőrbe, Bódi úr. Jöjjön velünk a Tarajkára. Asszonyok is lesznek velünk, már kiváncsiak magára. Gyuri eltiltotta ezt a gondolatot: — Nem, ők eddig nem hiányoztak nekem. Jól megvagyok nélkülük, nem vagyok közéjük való. Úrinők. A titkár nyílt szóval biztatta: — Nem is szükséges, hogy komolyan vegye őket. Van magának elég esze. Játsszon velük, játékra valók, vagy ha az se Ízlik, tűrje csak őket, hallgassa a fecsegésüket. Egy kis szórakozás semmi esetre sem árt. Érdekesen csipegnek. Rávette Gyurit, hogy felöltözzön. Jóindulattal biztatta: — Minden alkalmat fel kell használnunk a jó hangulatra. Egyszer én is voltam beteg. A háború után, a kommün alatt, éppen a legjobbkor. Jobboldali hurutom volt s mást nem csinálhattam vele, mint hogy a helybeli gyógyjavallatokat vettem igénybe... — Mi a szösz az? — Gyógyjavallat? Szép szó. Nem szabad egészen megérteni, de mégis benne van a gyógyulás Ígérete. Szolnokon, ahol én gyógyultam, magamnak kellett gondoskodnom az alkalmazásáról. Ott van ugyan a Tisza, a drága, szőke Tiszaviz, volt egy strand is, csónakok, homok is akadt, néha napsütés, de rögtön láttam, hogy ez kevés az én jobbfelőli hurutomnak. A románok akkor mentek ki a városból, no mit csináljak? — Mit csinált, titkár úr ? — Egy cseppet sápadoztam, lebocsátott függöny mögött kéthárom napig hallgattam, hogy hogyan repkednek a legyek a bútorozott szobámban. A verejtékemet törölgettem, verseskönyveket olvasgattam. Szereti maga a verseket?
