Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Kritika - Féja Géza: Terescsényi György parasztregényei
Kritika a szerelmét még visszautasítja, a régi férfi él benne, az emlékkert dudvái erősebbek a bontakozó friss virágnál, mert még nem ismerte meg az elérhetetlenség sorvasztó tüzét, a szerelmet, melynek meleg lehére a nemes emberi mag kibomlik. Manci a bankba kerül, ahol a régi kedves a kollega, az uj férfi pedig a főnök. Az iró itt a pókhálós mesevonalat még átlátszóbbá teszi, a téma vérszegénysége itt már bántóbb. Azon a helyzeten, melybe Manci a két férfi közt kerül, erősen érződik a szándékoltság és a törés a koncepcióban. A regénynek ez a része már sokat vészit abból a frisseségből, mely eddig vonzóvá tette ezt a Mesék az irógépről-szerü témát. Mert végül is a minden magasabbrendüsé.ge mellett Manci botlása miatt kínlódó Lénárt megérti, hogy az ember középút, állat és Isten közt áll és a szerelmes ember megtisztult hitével hívja magához a megtisztult élettársát. Onkénytelenül Margueritte sekélyes La Garconnejával vetem egybe Bródy Lili regényét. A La Garconne a teljes női szabadságnak jelképe, ami jobbára hamis hangon értelmezett szabadosság; az egyenrangú élettárs, aki nem tűr semmiféle béklyót és korlátozást a másik nem részéről, túlságosan férfielképzelés nem a legemelkedettebb példák után. A magyar írónő témája primitívebb, de jóizlésre vall, hogy kispolgári életmegérzésén nem követ el erőszakot, a Mancit nem idealizálja, emberré ébredése után egyfelől nem kelt benne Garconneszerü allűröket, másfelől nem terheli meg kollektív akarások és szándékok ballasztjával. Vergődésének, emberré érésének célja, hogy kiverekedett függetlenségét önként, szerelmes szivének alázatával feláldozhassa. Házasság? Banális befejezés, de az ember, mindenki, viszszajut egyszer a banalitásokig, mondja valahol a regényben az iró. Ezzel mintha védené témáját, de rádöbbent arra a legegyszerűbb igazságra: a nő élete lezáródik, de egy szörnyű nagy dolgot kap, a legnagyobb dolgot a világon, a gyereket. Nagy dolog a munka, a függetlenség, a mesterség is nagy, de az asszony életét teljesen csak a gyerek tudja betölteni, ez Bródy Lili könyvének vezérszólama és egyúttal közönségsikerének titka. Az íróval lehet perbeszállni, hogy túlságosan könnyűvé tette feladatát, túlságosan újságírói szemmel nézi az életet, melyben mégis csak keményebb verekedések és véresebb valóságok vannak, de szimpatikus tehetségét, mely a maga határaiban gazdagon megmutatkozik, nem lehet kétségbevonni. Érezni, hogy Mancit, ezt a friss és uj pesti láriytipust csak a sebesen néző újságíró szeme figyelte és az iró lényeget kereső munkájában megállt a felületen. Egri Viktor TERESCSÉNYI GYÖRGY PARASZTREGÉNYE! Az ősszel jelent meg az első, a „Hősök“. Mindnyájunkat meglepett ez a regény, mert Terescsényi eddigi írásai utánérzések és jobb, rosszabb forgácsok voltak. Új regénye azonban mindenképen esemény volt. Az alföldi nincstelenek világába visz, az 1920-as földbirtokreform vértanúinak véres verítékkel szentelt földjére. Kaptak néhány hold földet, egyetlen támaszuk karjuk
