Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Kritika - Duka Zólyomi Norbert: Magyar miniatűrök
Kritika ereje volt s harcolni kellett idővel, közönnyel, világválsággal! S olyasmit csinált az életükből Terescsényi, .amit még senki sem látott meg a magyar parasztban: megírta a szürke mindennapoknak, a szegénységnek az esztétikáját, az agrikultúra teremtő, verhetetlen, megszépítő jóságát és szelídségét. S emellett: nagyszerű életdarabok, egész kis drámák tündököltek a regényben. Volt azonban a regényépítésében egy veszélyes vonás is: bizonyos bőbeszédűség, fecsegő kedv, részletező és lendület nélküli leírókedv. Ügy, hogy vártuk is következő könyvét, meg féltünk is tőle. A napokban meg is jelent, címe : „Lesz ahogy lesz“ s előbbi regénye alakjainak, a Tápai-házaspárnak életét szövi tovább. Sajnos Terescsényi egyre jobban a bőbeszédűségbe s a „Kleinmalerei“-be fullad. Akciószegénység vonul végig az egész regényen s valami monoton leíró és magyarázó hang, annyira, hogy még a csakugyan jó regényrészek is elmerülnek ebben a szürke szóáradatban. Nincs önkritikája és önfegyelmező ereje. Első könyvében lenyűgözte őt tárgyának frissesége, a másodikban azonban csupán feloldta s elnyújtotta a kedvező témát. A féltehetségek végzete... Regényei mint irodalmi jelenségek nagyon figyelemremél* tók. Egyre több magyar regény fordul a falu felé s lassanlassan oda fogják fordítani egész szellemi érdeklődésünket. Az elmúlt irodalmi korszaknak elsősorban polgári jellege és színezete volt. S az aránylag még friss és kezdődő városi élet hatalmas irodalmi érdeklődésre talált. Az események, a válságok nagyon megráztak bennünket, megéreztük gyökereink mozdulását és egy szélesebb emberi és kultúr-közösség szükségét. Nemcsak a falu felé megyünk, hanem általa: életünk s kultúránk teljessége felé is. Budapest. Féja Géza MAGYAR MINIATŰRÖK (Jarnó József: Kazinczy-Szövetkezet kiadása, Kassa). Jarnó Józsefnek a Kazinczyszövetkezet kiadásában megjelent kis müve fekszik előttem. Ha kritikát akarnék róla Írni, igy kellene kezdenem: a szerző a magyar irodalom nagy alakjait eleveníti meg egy-egy élesen villanó életmozzanatukban. De a szerző eltért az irodalomtörténeti könyvek vázlataitól; Gyulai mást látott meg Vörösmarty bán, Riedl Aranyban és Péterfyék Jókaija is más. Az iró tehát nem korhű és fantáziája csapong. Kompozíciója néhol pongyola, jellemrajza sematikus ... és igy tovább. Ha kritikát kellene megírnom, az abszolút esztétika receptje szerint. A prokruszteszi ágy értékmérő vasvégei szűkében. — De kár ezekről a. kis lollraizokró 1 kritikát Írni?’TvmnU ininlha nem érdemelnék meg. De nem érdemlik meg az irodalom-kritikát általánosan uralkodó formájában; a vasszabályok egyéneskedő alkalmazását. Mert többet érdemelnek. Hogy ne nézzük a sok fát, ne vizsgáljuk egyenként, gyönyör
