Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Mécs László: Madaraival dicsekszik. Aranyos Kicsikém! Szegény lányoknak írtam
Mécs László: Versek de annyi baj legyen I Hz apostoli fogaton végigszáguldtam Budapesten és nem töprengtem, nem kerestem semmit, csak mint ki szerelembe esten gügyög : gügyögtem láb, fütty ritmusával: „Aranyos kicsikém, aranyos kicsikém!“ Szeretném tudniillik én, ha egyszer a haláltusával lehullunk, mint a kis veréb, az Úr telkünk ütőerét simítsa s mondja : „Aranyos kicsikém!“ Mécs László Szegény lányoknak írtam A szépség vetése megérett már. Pacsirta elzengte mámorát. Költ: legyen a bús Földön több fütty, több láz ! Az első szerelem pipacsa : váz, elvirult. Magja is megfogant. Zöld. A tücsök, mint a szív, invitál, muzsikál. A szépség vetése kaszára vár. Legényre, karra, mely ölelő pánt. Uj pipacs bimbói dagadnak. Tűz parázslik burkukban. így vár a szűz. Jönne egy királyfi: gyúlna a láng ! A tücsök, mint a szív, invitál, muzsikál. A szépség vetése túlérik. Kár. Anyaság vágyával sóhajt a tag. Szegény lány szép lelke kinek kell ? Kincs, pénz kell s ha pénz nincsen, királyfi sincs ! A vetés könnyezik: pereg a mag. A tücsök, mint a szív, lemondón muzsikál. Mécs László
