Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Duka Zólyomi Norbert: A magyar ifjúsági mozgalmak története Csehszlovákiában
A magyar ifjúsági mozgalmak története Csehszlovákiában A magyar ifjúsági mozgalmak története Szlovenszkón az itteni magyar kisebbségnek teljes ’történetével Jván a legszorosabb kapcsolatban. A kérdés analízise tehát történeti feladat és mint ilyen, az objektivizáló perspektívát kívánná. Akkor, amikor ennek a rövid fejlődésnek harmadik fázisa még be sincsen fejezve és a jelené, nem lehet boncolására az állásfoglalásnélküli szempontot alkalmazni. Kiindulópontom nem lehet az abszolút értékmérés, hanem csupán a jelen fejlődésnek az a vonala, mely a gazdadasági, kulturális és politikai helyzetnek megfelelően a jövő felé mutat. Mely pluszt jelent a közelmúlttal szemben és a kisebbségi élet mentŐmúnkája felé irányul. Ha ebből a szemszögből nézzük a mostani helyzetet, csak egy irányt tarthatunk dominálónak: a munka felé való törekvést. — A szempont tehát annak a kimutatása, hogyan torkollanak a szlovenszkói magyar ifjúság vonalai a legutolsó fázisba. A téma feldolgozásában tehát a kettősség bizonyos ellenmondását kell megoldani: amig az értékelési szemszög a történelmi objektivitással nem biró jelenből merül fel, az anyag ismertetésénél a legszigorúbb objektivitást kell szem előtt tartani. Ebből az egyesülésből olyan történelmi forma keletkezik, melyet teóriában talán elismer a történelmi elmélet, de prakszisban mindig megtagad: az anyagot precíz objektivitással feldolgozó, de a jelen szükségszerűségéből értékelő történelem. Szerintem minden történelemnek ilyennek kellene lennie — ha nem az üvegbura alatt tespedő szobatudós írja — és annál inkább kell a magyar kisebbségi ifjúság 12 éves történelmét ilyen meggondolással megírni, amikor csak 12 év kusza képe áll előttünk és annak minden perce egy másult, pozitív jövőnek a mementója. A módszer csakis a kisebbségi élet sokkomponensü összetevődésének felelhet meg. A kisebbség a keleteurópai népi fejlődésnek egy része, de egyúttal külön közösség a közösségben. Életének kifejezése pedig a fiatalság lelki problématikáján szűrődött le. Ezért elsősorban a szociológiai módszert kell alkalmazni, de ugyanakkor a pszichológiait sem szabad elhanyagolni. Vannak az elmúlt tizenkét évnek olyan közös jellemzői is, melyek nem vesztették el uralkodó jellegüket az idő hatása alatt. Ezeket, mint állandóakat, előre bocsátom: 1. a kisebbségi sors gazdasági és kulturális elnyomási jellege, 2. a teljes tradiciótlanság, mely újrakezdésre készteti a szlovenszkói magyarság kisebbségi harcát és 3. a kisebbségi elnyomás korszerű sajátsága, hogy a legutóbbi világfejlődés nyomán kulturálisból gazdaságivá lett. Mely veszélyesebb és véget igérőbb, mint a kulturális, mert az alaptól fosztja meg a kisebbséget. És még egyet: szlovenszkói életünkben az ifjúság több volt, mint az idősebb nemzedéknek puszta refleksztömege: új szellemiségnek a hordozója! Ezért az ifjúság jelölése nem fog csak a biológiai határon alul levőkre szorítkozni. Már itt akarok azzal a téves fel
