Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) Ez az az »eredmény«, amelyet az ezen javaslatokat elfogadó szlovákok is a saját kárukkal fognak rövidesen drágán megfizetni. A németeket gazdasági helyzetük javúlásának csalóka reménye, a szlovákokat a kormányzó hatalomban való részvétel látszata teszi vakká és érzéketlenné a mi sorsunk iránt, holott az itt é l ö nem cseh nemzetiségek összetartása kény szer i thetné egyedül a cseheket arra, hogy a sors kedvezéséből nekik jutott új országot úgy kormányozzák, ahogy azt ezen állam lakóinak nemzetiségi összetétele és a Wi Ison-féle elvek, — amelyekre Csehszlovákia születésénél hivatkoztak, — megkívánják. Ha az államalakulás első éveiben ezek a szempontok a cseh nemzeti öntudat fellángoló fényében elhalványultak, azt meglehet érteni. Azóta azonban a világverő hatalmak helyzete is változott és a győzelem mámorát és elbizakodott vakságát a gazdasági elveknek józan mérlegelése váltotta fel. A nemzeti kisebbségek letörése a cél. Ám ha nem is a jövőnek ezen alapon várható fejlődését, csak a mai tényleges helyzetet nézzük, akkor is kétségtelen, hogy a Páris-vidéki békeszerződésekbe foglalt tételes jog a nemzeti kisebbségek faji, nyelvi és vallási jogait elvileg tényleges jogvédelemben részesíti. Ezek a szerződések h ív t á k ugyanis életre a nemzeti kisebbségeket és létezésük elismeréséből f oly ó lag most felsorolt alapjogaikat a nemzetközi jog részévé tették, melyet a belső törvényhozás az államszuverénítás mindé ne k f öl öttisé gének hirdetésével meg nem semmisíthet. A magánjogban az alanyi jogok (az egyén jogai) odáig terjedhetnek, amig azok a tárgyi jogba (a létező törvényekbe és jogszokásokba) nem ütköznek. A békeszerződésekben kodifikált nemzetközi jog — így a nemzeti kisebbségek nyelvi és faji jogai is — ilyen tárgyi jog az egyes nemzetek belső törvényhozásával, — ala92