Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A világ hatalmasai el voltak és eléggé el vannak foglalva ma is a maguk sok és nagy bajaival. Lassan mégis, talán nem is annyira a lelkiismeret szava, mint inkább a gazdasági helyzet kényszere*) az eddig egymást fenyegető öklöket egyezkedő kézfogásra bírja. A francia szerződik a némettel. Ezzel megindul Európa gazdasági élete rendezésének lehetősége, a nemzetközi adósságok rendezésének folyamata, a normálisabb vérkeringés visszatérése. A feszültség enyhül. Az egymásra utaltságnak érzése tudatos lesz és egyre szélesebb gyűrűkben terjed**) Nem néznek mereven és fanatikusan csak egy pontra a kölcsönösen engesztelhetetlennek tartott ellenségre, de érdekeik felismerésével eltakarítani igyekszenek azokat az akadályokat, amelyek az újraépítés nagy munkájának útjában állanak. Európa megegészségesedésének a legnagyobb gátja azonban a békeszerződések által életrehívott nemzeti kisebbségek ügye. A kisebbségek sorsától függ Európa sorsa. Ma már tisztában van azzal mindenki, hogy ennek a mintegy 40 milliónyi kisebbségi sorsba jutott népnek sorsától függ Európa sorsa is. Ez az oka, hogy máris felfigyelnek az eddig meg nem hallott panaszokra, hogy pld. az internacionális jogi kongresszuson szóba kerülhetett e panaszok igazságos tárgyalási rendjének megvitatása és hogy a kisebbségi kongresszusok genfi ülései iránt való érdeklődés ma már világszerte általános. Nem olyan utópista ábrándozás tehát a bennünket ért jogtalanságok orvoslásának reménye és érdekes, hogy már egyes cseh pártok is — bár azt hiszem, hogy egyelőre csak taktikából, — de hirdetik, hogy a nemzetiségekkel való béke nélkül az állapotok itt, minálunk sem tarthatók sokáig fenn. Ezt mi, államstrukturánk alapján, kezdettől fogva fel*) Igazolja ezt a meglátást a vámunió, — az agrárállamok gazdasági uniója — és **) a Pán-Európa stb. felé irányuló mozgalom. 64