Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.—1929 okt.) ség szükségességét, stb., stb., — amig észre sem véve — az autonómia sajtját végkép elejtik. Nem azért mondom ezt, mert, hogy talán »savanyú a szőlő«, mifelénk nem szóltak a szép szavak! Ha szóltak volna is, aligha indítanának meg. Mi szlovenszkói magyarok — hogy a példázatok sorában maradjak, — olyanok vagyunk, mint a széttaposott hangyaboly és hiába szól nekünk a fülemile, nem gyönyörködtet az éneke, mivelhogy hangyatojással él. Az opportunizmus. Vagyis a mi szempontunkból az opportunitás politikája olyan, hogy azt most nem követhetjük. Még ha a németek és a szlovákok e lépése rájuk nézve — amit én, mondom, nem hiszek, — kedvező eredményekkel járna is, reánk nézve áll az, hogy »duo si faciunt idem, non est idem.« A németek és csehek között még eldöntetlen tudományos vita az is, hogy melyikük ősibb lakója a történelmi országoknak, — mindenesetre tény azonban az, hogy évszázadok óta együtt élnek és egymásra utaltságuk nem mai keletű. Éppen azért gazdasági életérdekeik ma is sokban azonosak. Ipari téren pedig mindenesetre Szlovenszkó érdekeive] ma ellentétesek. Közös érdekük az, hogy gyártmányaikat elsősorban e vámmentes »tartományban« értékesíthessék és így egyiküknek se fáj az, hogy a nem is olyan régen még virágzó szlovenszkói gyártelepeken a munkát és vidám élet zaját mélységes csend, a temető csendje, váltja-e fel, Korompától— Nagyszlabosig. Sújtja ez a helyzet ugyan a szlovákokat is, de ezeket élteti az a remény, hogy a kormányhatalomban való részesedésből — amint ők mondják — gazdasági és kultúrális megerősödésük »terebélyes fája« fog kinőni. Bár én ezt részükre őszintén kívánom, nem hihetek benne, a nehézkedés természeti törvényénél fogva. Kicsi bolygó az egyedül álló 54