Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) szlovenszkói szlovákság arra, hogy a történelmi országok őslakosságának gazdasági és kulturális erejével szemben önálló életre képes legyen. Ennek forrása, — amint azt helyesen ismerték fel, —- egyedül Szlovenszkó autonómiája lehetne, mely az itt élő összes nemzetek békés együttműködéséből fakadhatna. Ámha a »Divide et impera« elve itt olykép érvényesül, hogy e kis országrész lakosságát még jobban széttagolják azzal, hogy a kormánytámogató szlovákok a többi lakossággal szembehelyezkednek, akkor a hanyatlás még feltartóztathatatlanabb és gyorsabb iramú lesz, mint eddig volt. Mindezek dacára a szlovák és német polgáriak kormánytámogató álláspontját még lehet magyarázgatni a már elmondottakkal is. Tisztelettel kérdem azonban, mi jogosítana fel bennünket, elnyomott fajunk és nemzetünk képviselőit, hasonló állásfoglalásra? A magyarság kormánytámogató politikájának meg nem engedhetősége. Küzdelmek és szenvedések árán jutott a magyarság politikai érettségéhez és iskolázottságához. Az alkalmazkodásra elég szomorú kényszerűsége volt. A török hódoltság idején az öreg Bethlen János is azt mondotta, hogy »azt cselekedtük, ami lehetséges volt.« Az új Magyarország legbölcsebb politikusa, Deák Ferenc is hangoztatta, »hogy az opportunitás politikáját is tudjuk követni, ahol lehet, ahol kell és szabad.«. Minket tehát magatartásunkban szintén nem vezet a minden áron való ellenzékieskedés könnyelműsége, sem pedig céltalan és oktalan faji gyűlölködés. Mihez alkalmazkodjunk azonban? Hol van egyetlen olyan kormányzási, vagy törvényhozási tény, amely erre t ám pontúi szolgálhatna? A kormányelnök úr kormányzási programjai ? Ma egy éve, a nemzetgyűlés megnyitásakor, arról beszélt, hogy főtörekvése a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése lesz. Azóta lett meghozva a nyelvrendelet, mely a kisebbségek nyelvhasználati jogát a minimumra redukálta, — azóta 55