Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) nánk. Az opportunítás politikája ez, mely a kisebbségben lévő, elnyomott népeknek visszatérő sorsa. Ebből a szempontból látva és figyelve az eseményeket, az államnak az opportunitás útjára tért kisebbségi nemzetei nem fogják talán rossz néven venni, ha az elmúlt nyolc év tanúlságai után mégis úgy vélem, hogy itt és ma e politikának nincs meg az az ereje, amit neki tulajdonítanak. A csehországi németség a válaszúton. Eltűnődve ugyanis a történtek felett, nekem úgy tetszik, hogy az eddigi szenvedések megszüntetésével való kecsegtetés — a kormányhatalomban való részesedés egy kis töredéke és az egyenrangúságról elhangzott szólamok útján — a németség egy részére úgy hatnak, mint a haméliai patkányűző ígérete, ámde vigyázzanak, ha nem úgy fizetnek, mint ahogy a varázsló kívánja, anyagi jólétről szóló sípjával magával ne csalja aztán, — mint Haméla város jövőjét és reménységét, ismeretlen vidékekre — a gyerekeiket.*) A szlovákok és a többség. A szlovákokról meg a rókáról és a sajtot tartó hollóról szóló aesopusi mese jut az eszembe. Addig-addig magyarázgatják majd nekik a faji összetartozandóságot, a nemzeti egy*) A monda szerint „1284-ben Hamela (Hamelu) németországi városkában annyira elszaporodtak a patkányok, hogy a lakosság nem tudott hová lenni tőlük. A rút féreg az evők elől a tálból kapdosta ki a fala. tokat, ágyba sem lehetett feküdni, mert még oda is betolakodott a töméntelen sok patkány. Mikor egy tarkaruhás jövevény érkezett a városba és azt mondta a tanácsbelieknek, hogy jó pénzért megszabadítja Hamelát a csapástól, mindent megígértek neki, 'amit csak kért. A jövevény erre sípot vont elő tarsolyából és valami furcsa nótát kezdett fújni és ime, a sípszóra előjött minden patkány és nyomon követte a rejtelmes embert, aki aztán a folyó vizébe csalta be valamennyit. Mikor aztán a jutalom megfizetésére került a sor, a hamelai magisztrátus ötölt-hatolt, ürügyeket keresett s végre nem adtak a patkányűzőnek egy batkát sem. Ezen a méltatlanságon megharagudott a jövevény. Junius 26-án megint megfújta a sípját és most nem a patkányok eredtek utána, hanem a város összes gyermekei, fiuk, lányok, számszerint százharmincan. A tarka ruhás ember ezt a kis sereget kicsalta a Kálváriahegyre, amely megnyílt alattuk és mind eltűntek a patkányűzővel egyetemben". Hogy a gyerekek aztán Erdélyben bukkantak fel és ők a szászság ősszülői, elsősorban a hires Kirchner Athanáz emliti Musurgia universalisában. (Róma, 1650.) A mesének egyébként sok változata van, amelyekről Tóth Béla : „Mendemondák" cimü művében szintén megemlékszik. 53