Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 3. A magyarok és a kormány. (Elmondva a prágai szenátusban, az 1926. évi költségvetési vita során, 1926. évi december hó 9. napján.) Tisztelt Szenátus! A miniszterelnök úr a jelen nemzetgyűlés megnyitásakor, majd a mostani ülésszak kezdetén is, olyan programot adott, melylyel nemcsak a külföldön ébresztett rokonszenvet a nemzetiségi béke helyreállítása tárgyában hirdetett törekvései iránt, de várakozó álláspontra késztette, a belpolitikában is, az itt élő kisebbségeket.*) Az utóbbiakat ugyan hamarosan kiábrándította a nyelvrendelet, ám a fellángoló nemzetiségi szenvedélynek levezetőjévé vált a cseh nemzeti koalíción belül támadt viszály. A szocialistáknak és kommunistáknak az állam és a társadalom teljesítő képességével nem törődő túlzott követelései szembekerültek az agráriusok és egyéb polgári pártok érdekeivel és a nemzetiségi ellentétet az osztályérdekek szembeállítása részben elhallgattatta. A békekötések óta annyit szenvedett kisebbségek jelentékeny része, puszta létének védelmében, összefogott a cseh polgári osztályok képviselőivel, abban a reményben, hogy közös gazdasági érdekeik védelmében a megértés és együttműködés kultúrális téren is valóra fog válni. Ez a magyarázata annak a sajátságos jelenségnek, hogy a német polgáriak nagy része és a szlovák néppárt, látszólag minden tárgyi biztosíték nélkül, odaállott a kormánytámogatók sorába. A kormánynak mindenesetre, külsőleg, számottevő sikere ez, de csak a felszínes szemlélő szemében. *) Švehla miniszterelnök expozéjában azt jelentette ki, hogy úgy akar tárgyalni a kisebbségekkel, mint „egyenlő az egyenlővel". (1. lejebb is.) 51