Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság Az új életviszonyok és új világfelfogások között is azon­ban, ez a Ker. Társadalmi Kör, nemcsak tiszteletre méltó hagyományok őrzője, nemcsak elköltözött kedveseink colum­bariuma, de élő valóság, melynek hivatása az itteni keresz­tény társadalom együtt tartása, kultúrális életének megóvása és haladásának biztosítása. Ennek átérzése tartja mindig magas nívón estélyeinket, amelyeken nem hangzik a politika zűrzavara és gyűlölködése, melyeket nem bont meg az életküzdelmek tülekedése, csak a költészet és tudomány anyanyelvünkön való megszólaltatása és a zenei termékek élvezésének vágya hozza az itt élő magyar középosztály lelkéhez közelebb a messze nagy világban forrongó irodalmi, költői, társadalom­tudományi, zenei törekvések kialakúló jövendő képét és a klasszikussá váló múltnak sok változását és érdekes tanúl­ságát. Ez a magyarázata annak, hogy kultúrestélyeink önzetlen előadóinak fáradhatlan buzgalmát az egyre fokozódó láto­gatottság jutalmazza, bizonyságáúl egyúttal annak, hogy e Körre nemcsak a napi munka utáni derűit és kedélyes tár­sadalmi érintkezés, a casinói élet ápolása, de jól átgondolt s ma már gondosan meg is alapozott társadalmi és kultúrális feladat betöltése hárúl. Hogy ez a feladat egyre nehezebb, az bizonyos. Az el­halálozások ily riasztóan nagy száma mellett az élet csendes tragédiái tán még jobban ritkítják sorainkat. Tagjaink száma megapadt, t. i. azért is, mert sokat a megélhetés sok min­denféle korlátja távolít el sorainkból. Mégis ez a kis társa­dalmi kör egyik élő bizonysága, hogy e régi, büszke szabad városban keresztény és magyar társadalom és kultúra volt, van és fenn is akar maradni. De ha akarjuk a célt, aminthogy, azt hiszem, egy lélek­kel mondjuk, hogy igen, úgy akarni kell ehhez az eszközöket is és legyen szabad remélnem, hogy a Kör választmányának, a Kör társadalmi életének élénkítésére, előadásai nívójának és anyagi helyzetének emelésére tett indítványait egy szivvel­lélekkel elfogadni fogják. Egyszerű, régi, de örök igaz mondás, hogy »concordia parvae res crescrunt«, a mi kis erőnk is elég a fönti cél el­érésére s elég lesz a jövőben is, ha kitartásunk példaadás lesz a fiainknak is. Nem titkos, meg nem engedett célokat tűzünk mi itt 419

Next

/
Oldalképek
Tartalom