Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság legbensőbb, sőt mondhatni egyetlen bizalmasát, bízták meg Magyarország újjászervezésének feladatával. A bíboros pedig csak az udvari politika szemszögéből látta a világot. Az egységes, abszolút császárság lebegett előtte és ezért az örökös tartományok sorába akarta sorozni a reá bízott országot és így természetszerű, hogy javaslatának alapgondolata legelsőbben az volt, hogy azt magyarságából forgassa ki. De e nemzetellenes tendenciától eltekintve is, nem állott korának a nyugati államok már eléggé fejlett szociálpolitikai magaslatán sem. Lelkületére és érzésvilágára, de államférfiúi hivatottságára is, mi sem jellemzőbb, minthogy a köz érdekében a vagyonosságot ugyan fejleszteni akarja, de ha az bizonyos fokot elért, úgy véli, hogy akkor eret kell vágni rajta, »hogy a nép el ne bizakodjék és kedvet ne kapjon a zendűlésre.« Ilyen szempontok és szellem által áthatott »reformjai, megvalósítására: 1688-ban tömegesen telepít be németeket és rácokat, — az 1683 óta szerzett terűleteket is új szerzeménynek nyilvánítja s úgy ezeket, mint a visszakerült terűletek összes birtokosait jogcímüknek 6 hó alatti igazolására kötelezi, ami temérdek zaklatással, sarcolással, igaztalan vagyonelkobzással jár, — a visszakerült és elkobzott földeket pedig veheti, az ország törvényei ellenére, a pénzes idegen. Sietnek is az udvariak és a bécsi kereskedők élni az alkalommal. De osztogat is belőle az udvar két kézzel. Caprara, Veteráni grófok, Eugen herceg nagyértékü birtokokhoz jutnak, a német lovagrend a Jászkúnságot kapja, a nép pedig jobbágyi sorsba jut, kit az idegen uraságoknak a nép nyelvét sem értő idegen gazdatisztei zsarolnak. Kollonits persze az egyház einémetesítéséről sem feledkezett meg. Hogy csak egy szomszédos példát említsek, a jászói és leleszi apátságot egy alsóausztriai kolostor kapja, kiről később egy morvára száll, — a templomkobzásokat olymértékben folytatja, hogy Lajos badeni őrgróf, mint szemtanú, megbotránkozva tesz erről a haditanácsnak jelentest. Persze hiába. 408